Jelek a kukoricatáblában

Graham Hess farmer egy nap arra ébred, hogy kukoricaföldjének egy részét letarolták. Hamarosan fény derül rá, hogy az elhajlott szárak egy körök és vonalak alkotta bonyolult ábrát adnak ki, majd még titokzatosabb jelenségek lengik be a vidéki birtokot. Pár nap múlva az egész bolygót ellepik az űrlények, akik - mint kiderül - ellenséges szándékkal érkeznek a Földre. Graham Hess és családja azonban - a maguk szerény módszereivel - felveszik a harcot az ismeretlen jövevények ellen.

M. Night Shyamalan, a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen rendezője megint készített egy filmet, amelyben titokzatos csöndekkel mesélhet az emberfeletti erők világáról. A Jelek ötlete akkor merült fel benne, amikor a Sebezhetetlen utómunkálatainál tartott. De még sokáig kellett érlelnie ahhoz, hogy forgatókönyv szülessen belőle. "Azelőtt, amint egy jó ötletem támadt, rögtön papírra vetettem. Ma már legalább nyolc belső szűrőn kell átjutnia a véglegesítésig. Csak akkor látok neki a kidolgozásának, ha értelmet, izgatott várakozást, érzelmeket és emberséget tud közvetíteni. Mindenki számára érthető és átélhető, egyetemes üzenetet kell hordoznia, legyen a néző akár Indiában, Japánban vagy Philadelphiában" - nyilatkozta.

Amint ebben megbizonyosodott, papírra vetette a gondolatait, és - példaképét, Hitchcockot követve - megrajzotja az általa elképzelt beállításokat. "Shyamalan igazi, régi vágású iparosember - mondja Brick Mason, egyik állandó munkatársa. - A storyboard készítésekor nem használ számítógépet, csak papírt, ceruzát és radírt."

Shyamalan nem tagadja, hogy a filmtörténet klasszikusaiból merít ihletet egy-egy filmje kidolgozásakor. A Jelek esetében az 1978-as A testrablók támadása (Philip Kaufman rendezése), Hitchcock: Madarak című thrillerje és Az élőhalottak éjszakája című horror jelentette az előképet számára. "Sokkal jobban kötődöm a régi filmkészítési stílushoz, mint a mai szokásokhoz" - vallja Shyamalan.

Hitchcock dramaturgiájából merít akkor is, amikor történeteit több síkon tálalja: "Night filmjeit a párhuzamosan futó témák teszik érdekessé - vélekedik Frank Marshall producer. - A Hatodik érzék esetében például először kísértet-történetet látunk, később azonban - a rejtély megfejtése után - már világos, hogy szerelmi történetről van szó. A Jelek hasonló módon épül fel - egyszerre tudományos-fantasztikus film és megrázó dráma a hitről és a szellemről."

A rendező nem véletlenül foglalkozik mindig ezoterikus témákkal: "Számomra a természetfeletti jelenségek csupán az emberi lélek történéseinek metaforái" - nyilatkozza. Vannak rendezők, akik mindig ugyanazt a történetet mesélik el újabb és újabb változatban, és szinte mindig ugyanazzal a stábbal dolgoznak. Shyamalan valószínűleg közéjük tartozik. Ezúttal is a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen csapatát toborozta össze.

Sam Mercer, Kathleen Kennedy és Frank Marshall voltak a producerek, Larry Fulton a látványtervező, Tak Fujimoto pedig az operatőr. Bruce Willis helyett azonban most Mel Gibsont választotta a főhős szerepére. "A színésznek hinnie kell a forgatókönyvben - vallja Shyamalan. - Talán furcsán hangzik, de van, aki csak a gázsiban képes hinni, nem pedig a történetmesélésben és magában a történetben. Amíg nem látom a színész szemében, hogy 'megvan, akár ingyen is megcsinálom', nem adom neki a szerepet."

Mel Gibsonnak azonban nem okozott gondot az elkötelezettség, mert lenyűgözte a forgatókönyv. "Szép óvatosan építkezik, és csak fokozatosan válik világossá a történet egésze - meséli. - A sok rejtély egyre kíváncsibbá teszi a nézőt, az összeálló mozaikok pedig csak lassanként rajzolják ki a figurám jellemét. Ez nagyon valóságosnak hat, hiszen az életben is apránként ismerünk meg egy embert. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, ilyen filmben még nem játszottam soha."

Graham Hess öccsét Joaquin Phoenix alakítja, aki a Gladiátor császáraként vált ismertté. Rajta kívül a két gyerekszereplő, Abigail Breslin és a legkisebb Culkin-fiú, Rory kap fontos szerepet.

M. Night Shyamalan további három dologban követte a mesterének tartott Hitchcockot: egyrészt a Psychó-ban szereplő házhoz hasonlót építettett a Jelek-be, másrészt a Psychó-hoz hasonló zenét rendelt a zeneszerző James Newton Howardtól (különösen a főcímben), harmadrészt pedig abban, hogy maga is megjelenik a vásznon. Ezúttal nemcsak villanásnyi időre, hanem komolyabb szerepben látható.

Shyamalan, a Hitchcock-epigon tehát újra készített egy misztikus atmoszférájú filmet, mely továbbra is sikertelenül tör a Mester babérjaira. A Jelek inkább titokzatoskodó, mint titokzatos, és inkább csak ijesztget, nem megijeszt. Egy tipikus Shyamalan-film: se több, se kevesebb.

Gy. D.