George Roy Hill tulajdonképpen két filmmel írta be magát a filmtörténetbe, még a 60-as és 70-es évek fordulóján. Ekkor támadt az az ötlete, hogy Hollywood két legnagyobb - és egymás riválisainak számító - sztárját kérje fel közös filmre. 1969-ben forgatta le a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című, újszerű westernt, melyben Paul Newman és Robert Redford alakította a két címszerepet. A filmnek hatalmas sikere lett, és négy Oscar-díjat is nyert (a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó szobrot azonban nem ő vihette el).
A produkciót újabb film követte, melyben ismét együtt dolgozott a "nagy csapat". Az 1973-ban készült A nagy balhé ha lehet, még az előző film sikerét is túlszárnyalta. 10 Oscar-jelölésből 7 szobrot kapott meg, köztük a legértékesebbnek számító legjobb film, rendező és forgatókönyvíró díját.
Ezzel a két alkotással George Roy Hill végérvényesen beírta magát az amerikai filmtörténetbe, és szinte nincs egyetlen olyan szavazás sem, ahol valamelyik művét ne sorolnák "minden idők 10 legjobb amerikai filmje" közé.
A maga idejében nem aratott nagy sikert, de mára a legjobb sportfilmek közé sorolják még az 1977-ben készített Jégtörők című alkotását, mely a jéghokisok világában játszódik, Paul Newman főszereplésével.
"A legjobb barát volt, akit csak kívánhat magának az ember: barát, mentor és ellenség egyben. Egyszerűen nem lehetett mellette unatkozni" - nyilatkozta róla Newman pénteken, a halála napján.
A nagy rendező évek óta Parkinson-kórban szenvedett, és New York-i otthonában vett búcsút az élettől.