Kamarás Szentiván napja

Kamarás Iván (a filmben Székely Iván) élete a csúcson és a mélyponton egyszerre van, ez egyetlen napjából kiderül. Ő az a sikeres, elismert és ismert fiatal színész Budapesten, akinek annyi a lehetősége, hogy már-már elveszik benne. Egy arrogáns menedzserasszony (Fullajtár Andrea) segít neki eligazodni a hazai show-businessben, egészen addig, míg bele nem hajszolja a meghasonulásba. Iván fejére azonban a film végére mégiscsak felkerül a glória.

Meskó Zsolt és Márton Gyula forgatókönyve egyszerű, mai történetet mesél el egy fiatal sztárról, aki aprópénzre váltja tehetségét. Kiderül belőle, mit jelent sztárnak lenni Magyarországon: Iván kiváló céltáblája a biztonsági őrök szivatásának; ártatlan és gyanútlan segítőtársa egy jótékonysági koncert szervezőjének a meggazdagodásban; menedzserek pozícióharcának alanya; és álmodozó kamaszlányok álmainak netovábbja. Egyetlen nap leforgása alatt viszik mennybe és alázzák porig, miközben lassan maga is elfelejti, hogy mit is akar. Szerencsére egy volt barátnője emlékezteti rá, hogy kicsoda valójában.

Felesleges a kérdés, hogy kiről mintázta történetének főhősét Meskó Zsolt. Kamarás Ivánnak nem sokat kell játszania ahhoz, hogy azonos legyen a figurával, és ebben már a film elején sem kételkedhet a néző. (A végén talán igen. Ki tudja eldönteni, hogy Kamarás Iván az életben megtette-e azt a lépést, amit a filmben. ) A körülötte fel-felbukkanó alakok megformálása pedig olyan hitelesnek és jól karikírozottnak tűnik a színészek tolmácsolásában, hogy biztosak lehetünk benne: volt honnan meríteniük ihletet. Fullajtár Andrea, Mácsai Pál, Darvas Iván, Jordán Tamás, Bubik István, Pindroch Csaba, Török-Illyés Orsolya és Gazsó György nyilvánvalóan találkozott már olyan személyiséggel, melyet most megformálnak.

Ismét bebizonyosodott, hogy a magyar színészek kiválóak (a felsoroltak legalábbis egytől egyig biztosan), van humoruk, és ennek a humornak mélysége is van. Rendezőjük, Meskó Zsolt azonban nem mindig állt mellettük. A jelenetek ingadozó színvonalából kitetszik, hogy a rendezői gyakorlatnak még híján van. Produceri végzettségével és két rövidfilmjével a háta mögött hiányzik az a biztonság, amellyel egy teljes nagyjátékfilmet kezében tarthatott volna. Olykor pontosan tudta, mit akar; máskor teljesen bizonytalan. Az ízlése azonban szerencsére sosem hagyta cserben.

Kardos Sándor operatőrnek már nincs mit bizonyítania (többek között az Eldorádó, a Kis Valentínó, az Egészséges erotika, a Hídember, a Glamour képi világát alkotta meg), de a Szentiván napja valószínűleg nem tartozik majd a legemlékezetesebb munkái közé. Egy-egy jelenetben mintha ő sem lett volna a helyzet magaslatán: a művelődési ház öltözője például láthatóan nem inspirálta semmire.

A Szentiván napja ugyan korántsem tökéletes film, de mindenképp szerethető. Hitele és humora egyaránt van, melyet elsősorban annak köszönhet, hogy nem hagyta figyelmen kívül az apró részleteket. Fullajtár Andrea, Mácsai Pál, Török-Illyés Orsolya és Darvas Iván egy-egy mozdulata, hangsúlya, pillantása valószínűleg tovább megmarad, mint Iván egész napja. Harminc év múlva pedig valószínűleg még jobban szórakozunk rajta.

Gy. D.