A Chicago című filmmusical bűnöző nőkről szól, akik az általuk elkövetett gyilkosság büntetését meg akarják úszni. Egy dörzsölt ügyvéd segítségével azt a taktikát eszelik ki, hogy dívaként lépnek fel egy bárban, és merész fellépéseikkel maguk mellé állítják a közönséget. A széleskörű rokonszenv aztán segít nekik abban, hogy enyhébb büntetést eszközöljenek maguknak.
A 20-as években játszódó történet két színésznőnek kínál főszerepet (Renée Zellwegernek és Catherine Zeta-Jonesnak), akik a film folyamán rivális küzdelmet folytatnak egymással. A történet és a valóság ezen a ponton összefonódik egymással: a két gyilkos nő, és a két színésznő egyaránt a közönség hódolatáért versenyez. A Velmát és Roxy-t alakító két sztár azonban a konkurálásnak még a látszatát is szerette volna elkerülni.
A premier előtti hetekben másról sem cikkezett a sajtó, mint hogy Zellweger "cincogó kisegérnek" érezte magát képzett hangú kolléganője mellett, és tánctudását is csak ámulva figyelte. Zeta-Jones pedig bevallotta, hogy mindig is erre a szerepre vágyott, és kiváló csapatban válhatott valóra az álma.
Az alapos PR-munka azonban mit sem ért: a premiert követő kritikák szinte egyöntetűen Zellwegert dicsérték - Zeta-Jones jó, ám nem túl különleges alakításával szemben.
A Golden Globe-díjkiosztó tovább fokozta a feszültséget, hiszen kiélezett helyzetbe hozta őket: mindketten jelöltjei voltak a legjobb komika és musicalszínésznő kategóriának. Az Amerikában dolgozó külföldi kritikusok úgy döntöttek: Zellweger nyújtott emlékezetesebb alakítást, és neki ítélték elismerésüket. Ugyan a szőke színésznő köszönőbeszédében igyekezett felhívni a figyelmet partnernője teljesítményére is (Zeta-Jones játékát magasztalta), nyilvánvaló volt, hogy állítólagos jó viszonyuknak kemény próbatételt kell kiállnia.
A hétvégén valamelyest helyére billent a mérleg: Zeta-Jones is díjat kapott a Chicago főszerepéért. A brit Evening Standard című lap filmes díjkiosztóján ünnepelték őt a hétvégén Londonban.
A Savoy hotelben tartott ceremónián többek között a James Bond-filmek producerei: Barbara Broccoli és Michael G. Wilson vehettek át életműdíjat; a Dirty Pretty Things című film alkotói a legjobb filmnek járó díjat; ennek egyik főszereplője, Chiwetel Ejiofor a legjobb férfiszínész díját; és az indiai The Warrior című film rendezője, Asif Kapadia a legjobb fiatal tehetségnek járó díjat.
Catherine Zeta-Jones ezzel az elismeréssel némiképp talán kárpótoltnak érezheti magát, a küzdelemnek azonban még korántsincs vége. A közeljövőben kiosztásra kerülő BAFTA-díjkiosztón (mely Nagy-Britannia legrangosabb filmes elismerése) szintén mindketten jelöltek - igaz, ezúttal legalább nem egy kategóriában. A rafinált zsűri úgy oldotta meg a helyzetet, hogy Zellwegert a legjobb női főszereplő, Zeta-Jonest pedig a legjobb mellékszereplő kategóriájában jelölte, így mindketten nyerhetnek. (Az pedig úgy látszik senkit sem érdekel, hogy a két szerep nagyjából azonos súlycsoportban van: egyik nem nagyobb a másiknál.)
Az Oscar-díj jelöltjeit ugyan még nem hozták nyilvánosságra (alig két hét múlva teszik közzé a neveket), de szinte biztos, hogy hasonló szituáció áll majd fel. A lényeg azonban talán mégsem a díjeső, hanem az, hogy a Chicago december közepe óta fut sikerrel a mozikban, és március 23-ától Magyarországon is látható lesz.