Kerekasztal-beszélgetés Bíró Yvette könyvének bemutatóján

Bíró Yvette: Feltehető a kérdés, miért ír könyvet az ember. Hogy én miért írok könyvet? Ez a könyv nem kritika, nem tanulmány. Hanem egy gondolkodásmód. Mert ki tilthatja meg egy filmesnek, hogy gondolkodjon? Mindig voltak rendhagyó emberek. Az én kérdésem, hogy hol van a fejben az, ami személyes, ami egyéni. Ami nem az ismerősből indul el. Ami másról szól, mint amit megszoktunk, aminek más a hangja. S ami ezáltal segíti a nézőt, hogy maga is változzon. Mert a filmek is emberi kapcsolatokról szólnak. Ami izgat, hogy mi a rendetlenség szerepe. Hogy miért fontos áthágni a határokat? Mindenhol születnek rossz, a régi, elavult szabályokat követő filmek. Engem az új érdekel. Kísérletezni kell! Ma nincsenek iskolák, nincsenek trendek. De vannak álmodozó, eszelős pasik, akik néha hozzá is jutnak ahhoz, hogy megvalósítsák a terveiket. Ezek a filmek felizgatják a közönséget. Izgalmasak, mert kalandoznak, új utat nyitnak. Ha erre nem figyelünk, nem lesz semmi.

Mundruczó Kornél: Ma nem a világ fogalmazza meg a művészetet, hanem a művészet a világot. E filmeken keresztül tisztább képet kapunk a világról. Számomra izgalmas, ahogyan a videoklipek világa belekeveredik a filmbe. Ezek a filmek ennek a kornak a lenyomatai. A képzőművészet nagyon erősen jelen van a könyvedben. Esszenciálisan. Ily módon állítja a film, hogy szar a világ. Ami sokkal erősebb megfogalmazás, mintha ezt szociológiailag írjuk le. Ez a könyv történelem is. Tizenkét filmről van benne szó, melyeknek nincs közös nyelvük. Nem is kell lenniük. Nekem ez szimpatikus benne.

B. Y.: Megszoktuk, hogy jelszavakban gondolkodunk. Én örülök, ha a filmek csaponganak, így több a hitelesség, az élet. A jelenlévő szervezetlenségre reagálni kell. A könyvem pedig kilépésekről szól. Milyen az, amikor megszegik a szabályokat. Másik: ma minimalizmusra törekszenek a filmek. Nem az a fontos, hogy lehet A-ból B-be átjutni, hanem hogy mi van A alatt, s az miért olyan elviselhetetlen. Megpróbáljuk elmondhatóvá tenni az igazságot. A lehetetlenről igyekszünk minél többet elmondani. A film - kilépés helyett - egyfajta minimalizmussal, nagyon kiérlelt formákkal akarja ezt a feszültséget visszaadni.

Janisch Attila: Azt gondolom, mindenre nyitottnak kell lenni, mindent be kell fogadni, majd személyes formában kiadni. Ez a személyes látásmód a fontos. Jancsó Miklós filmjeit én például naplóként élem meg.

Jancsó Miklós: Ha már említettél: a szemlén eddig legalább négy híg fost láttam. Ma minden megvalósulhat. Azért születnek ilyen híg dolgok, mert a kilépés drága. Mert az életedről van szó. Aki nem mer, az beáll a világ által aktuálisan elfogadott trendbe. Ma viszont nincs trend. Ma szekták vannak. Ez nem baj. Ez nem ítélet. Csak azt nem tudom, hogy lehet valaki Hollywoodban különleges. De biztos van rá mód.

B. Y.: Nem lehet azt hinni, hogy a világ egysíkú, és én vagyok a jó. A világ vitákból áll. Mindenki annyit kiabál, amennyit tud, és amennyit lehet. Amennyire meg van győződve. Én is egy szekta vagyok. És terjesztem azt, ami szerintem jó.

J. M.: A napokban a látott filmekkel kapcsolatban azt kérdezték tőlem, melyik volt jó, s melyik rossz. Csak azt tudtam mondani, hogy nekem mi tetszett vagy nem tetszett. Nincs objektivitás. Nincs jó vagy rossz. Nincs kemény talaj. Ilyenkor kérdéses lehet, mit tehet a művész. Valószínűleg keserű lesz. Aminek következtében robbanthat is. Yvette is robbantásról beszél, mikor határátlépést emleget. Most viszont azt tapasztalom, hogy valami szarba megy vissza az egész. Nem vágjuk a szögesdrótot, ahogy azt tavaly tettük.

B.Y.: Én nem hiszek a tökéletes művek létrejöttében. Nem is érdekel. A keresés a fontos. Akkor valami történik.

J. M.: Te a határokat szétrúgókat szereted. Ha a tehetség beolvad, elsilányul, akkor dühöngesz.

B. Y.: A kritikus feladata, hogy a silányság miatt kiabáljon.

J. A.: Nehéz a bóvlit felismerni.

B. Y.: Ez nálam megérzés kérdése. Mint a színészi játék. Ha tetszik, ha megfog, akkor jó.

Egy néző: Hogy lehet tanítani, hogyan kell jó filmet csinálni?

B. Y.: Én csak annyit teszek, hogy meghallgatom a filmes elképzeléseit, s a szükséges formákat segítek megtalálni.

J. M.: Vannak filmek, amiknek talán jót tenne, ha nem 150 ezer dollárból, hanem csak 15 ezerből készülnének el.

B. Y.: A szigorúság, a lemondás jót tud tenni az alkotónak. Mert akkor nem lehet mellébeszélni. Csak tömören, hatásosan lehet fogalmazni.

J. A.: Főiskolásként nekem ez volt a problémám, hogy nem lehetett hibázni, kudarcot vallani. Mert akkor kirúgták az embert. Holott a tévedésekből lehet tanulni. Enyedi Ildikó például nem diplomázott le.

J. M.: Azt hiszem, nagyon fontos az önkritika. Hogy az ember maga tudja eldönteni, mi a jó, a rossz.

Néhány történet, anekdota után kezdetét vette a vetítés, és a társaság lassan elszivárgott. Az emberek hóna alatt világoszöld kötet: Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések.