Franciaországban a Werckmeister harmóniák

A magyar-francia-német hármas koprodukcióban készült film franciaországi sikeréhez a Pierre Grise Distribution hazai filmforgalmazó nagy reményeket fűz: a magyar rendező alkotását február 19-től április 16-ig tartják műsoron, 15 kópiát rendeltek meg egyidejű bemutatásához. Az országos premier hetén egy párizsi és nyolc vidéki filmszínházban láthatják a nézők a cannes-i filmfesztiválon 2000-ben debütált filmet, a következő hetekben tíz további mozi programján szerepel a Werckmeister harmóniák.

Tarr Béla mozija nem először kerül a francia közönség elé. A 2000-es cannes-i fesztiválon a versenyen kívül induló művészfilmek között, a Rendezők két hete vetítésein a szakközönség ismerkedhetett meg vele, a 2001-es franciaországi magyar kulturális évad keretében La Rochelle-i filmfesztiválon, valamint a párizsi Forum des Image Tarr Béla alkotásainak szentelt retrospektív összeállításában láthatták a szűkebb közönség. A nézők többségének azonban három évet kellett várnia, amíg a nemzetközi filmvilágban ma már a legjelentősebb alkotók közé sorolt magyar rendező műve eljutott a francia mozikba.

A tekintélyes Le Monde cikkének szerzője zárkózott, elliptikus, rejtélyes, besorolhatatlan alkotónak írja le Tarrt. Személyiségének meghatározó eleme - jegyzi meg a cikk szerzője -, hogy igazi ellenálló, aki miután hazájában annak idején szembeszállt a szovjet totalitarizmussal, a politikai és gazdasági liberalizmus eljövetelével saját ítélete szerint a legkevésbé sem szabadult meg fekete bárány mivoltától. "Tarr filmjeit változatlanul az emberi szenvedés, az elutasított, a társadalom peremére került emberek gyötrelme tölti ki" - írja a mértékadó, véleményformáló lap, megállapítva, hogy ezek a művek radikális érzelmi élményt gyakorolnak a nézőre. Univerzumát néhány éve a katasztrófa kísérti, minden filmje újabb epizódja egy egyszerre időtlen és küszöbön álló kataklizmának. A társadalompolitikai parabola - ahogyan a szerző a Werckmeister harmóniák-at leírja -, Krasznahorkai László regénye alapján készült, olyan eseményeket idéz fel, amelyekről nemigen tudni, mely korszakhoz, milyen történelmi kontextushoz köthetők. Történhetett a tegnapi Németországban vagy a mai posztkommunista Kelet-Európában, de akár "holnap" is, ahogy azt a szerző bővebb magyarázat nélkül a Le Monde kérdésére válaszolja.

A Libération szerdai írásában Tarr Béla első, francia mozikban forgalmazott filmjét a hipnózissal rokonítja, és megjegyzi: "ez a féléber állapot a legszebb, amit jelen pillanatban a mozi nyújthat nekünk". Szintén a Libération szerdai számában jelent meg a világhírű rendező, Gus Van Sant "Visszatérés a hősidőkbe" című eszmefuttatása, amely Tarr Béla művészete előtt tiszteleg. A szerző bevallása szerint az utolsó három Tarr-alkotás megszületése óta alapjaiban kell átgondolni a filmnyelvet. Megfogalmazása szerint számára a magyar alkotó a mozi egyik ritka, autentikus vizionáriusa. A Le Figaro elragadottan méltatja a film szépségét és a szerző mesterségbeli tudását. Az Inrockuptibles magazin kultuszfilmesnek nevezi a rendezőt, művét pedig szemlélődő és szürreális sétának, melyet egy igazi képvarázslónak köszönhetünk. Az irányadónak számító filmes és kulturális lapok - a Premiere, a Les Cahiers du Cinéma, a Positif, a Nova Magazine - szintén külön cikkben foglalkoznak a Werckmeister harmóniák jelentőségével.