Őszintén mutasd meg!

Lukas Moodysson első filmjének (Fucking Amal) receptje a következő: vegyünk egy szörnyen unalmas svéd kisvárost: Amalt, és két kamaszlányt - a nehezebben kezelhető fajtából. Adjuk a történethez egy csipenyi humort, ügyeljünk a dokumentumfilmekben látható távolságtartásra, de mégis vegyük észre a két kamasz minden rezdülését, óvatosan pillantsunk be mindennapjaikba, próbáljuk ellesni vágyaikat - és mindezt filmezzük le a lehető legőszintébben.

A svéd filmet Magyarországon 2000-ben a Titanic filmfesztiválon mutatták be Kurva Amal címmel. Az film eredeti címét (Fucking Amal) csak a szemérmes angolszász közönség miatt szelidítettek Show Me Love-ra (Mutasd meg a szerelmet!).

A két főszereplő kamaszlány, Elin (Alexandra Dahlström) és Agnes (Rebecca Liljeberg) egy dologban hasonlítanak: utálnak Amalban lenni. Minden másban különböznek egymástól.

Elin pimasz, provokatív stílusú, kihívóan öltözködik, a fiúk rajonganak érte, mindenki ismeri Amalban. Agnes - aki nemrég költözött családjával a kisvárosba - csöndes, komoly, visszafogott, nem tud beilleszkedni, ő az osztály mumusa. Titkos naplójából megtudjuk, hogy Elinhez vonzódik.

Elinnek az egyforma házibulikból, az egyforma fiúk egyforma udvarlásából, az egyforma napok monoton egymásutániságából van elege, Anges saját kudarcai miatt szenved. Egyikük sem találja a helyét, nincs kihez fordulniuk problémájukkal, a helyzet kilátástalannak tűnik.

A mellékszereplők - Elin nővére, Elin barátja - ki vannak békülve sorsukkal, őket nem zavarja a kisvárosi tespedtség, automatikusan azt csinálják, amit minden velük egykorú fiatal, eszükbe sem jut lázadni, vagy ellentmondani - a konfliktusokat egyszerűbbnek látják elkerülni.

A szülők világa pompásan illeszkedik a kisváros kietlenségébe: Elin anyjának felhőtlen szórakozást ígér a lottószámok kihúzása (bár szelvénye sincs); Agnes anyja pedig ragaszkodik ahhoz, hogy Agnes születésnapi zsúrt tartson, holott tudja, hogy lányának nincsenek barátai. Készül is rá szorgalmasan, roskadozik az életektől az asztal, csak éppen az ünnepeltnek, a vegetáriánus Agnesnek felejt el főzni.

Ezen az ominózus születsénapi zsúron egyszer csak megjelenik Elin, és ha már ott van, mindent a feje tetejére állít. Csak egy dologra nem számít: hogy ő is szerelmes lesz. Agnesbe.

A film legszebb jelenete egy Stockholm felé tartó autóban zajlik le - a két lány megcsókolja egymást. A pillanat annyira őszinte és intim, hogy a néző szinte zavarba jön, úgy érzi, el kéne fordulnia. De azon valahogy eszébe sem jut meglepődni, hogy két lányról van szó. Talán mert nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy ez után a csók után Amal többé már nem az az elviselhetetlen kisváros, ami eddig volt, mert végre van kihez kötődni, van kivel együtt tölteni az időt, aki alkalmasint azt is megérti, hogy miért olyan fontos, hogy a csokis tejbe ne tegyünk túl sok csokit. Persze a happy endig még sokat kell harcolni, Elinnek saját érzéseivel, Agnesnek az anyjával, és mindkettőjüknek a prűd és korlátolt kisvárosi beidegződésekkel.

Lukas Moodysson a két lány szemszögéből veszi fel a történéseket, ezért érezzük annyira őszintének a filmet. A kamaszok túlfűtött világát érzékeltetik a gyors vágások, hirtelen felütések, a kamera csak az arcokon, a tekinteteken időz el hosszabban. A film - bár tele van túláradó kamaszkori érzésekkel - sehol nem válik szentimentálissá, mert nem hollywoodi tinihősöket látunk, hanem életszerűen megformált alakításokat. Két középiskolás lányt, akiknek sikerül saját kusza érzéseiket önmaguk és egymás előtt tisztázni és vállalni.

A filmet az English Videos nevű kölcsönzőből lehet megszerezni eredeti nyelven, angol feliratozással. A videótéka címe: Budapest, VI. kerület, Zichy Jenő u. 44.

béverzió