Két perc múlva elfelejted

Van tehát két figuránk, akik mint tűz és víz, annyira ellentétesek - azaz mégsem. Valójában sem jellemben, sem érdekben nincs igazi konfliktus közöttük, bár a film némiképp igyekszik ezt elhitetni. A nagy trükk az, hogy nem George az igazi szemét kapitalista, hanem a bátyja, aki terrorizálja a szegény kis playboyt. De akkor mit képvisel George? Ez a baj: semmit, neki nincs álláspontja, nincs véleménye, így nehéz lehetett konfliktushelyzetbe hozni George-ot és Lucyt. (Bocs. Nem nehéz: lehetetlen.) De az igazi vesztes Hugh Grant, aki - mivel a karaktere minden, csak nem karakteres - korábbról ismert paneleit adja elő, hátha nem vesszük észre, hogy nem egy figurát jelenít meg, csak időnként megjelenik a kamera előtt.

Ne értsetek féle: nem rosszul játszanak (Sandra Bullock például zseniálisan jellemzi a hippi-aktivista-jogvédő lányt görcsös, nőietlen mozgásával), csak éppen összességében nem elég jól. Ha homályosan akarnék fogalmazni, azt mondanám: valami hiányzik. De nem akarok pontatlanul fogalmazni, mert a filmből éppen az élesség, a pontosság hiányzik. A telitalálat, ami minden műalkotás kutya kötelessége.