Film a fekete kislányról, aki fehér családba született

Sandra Laing esete olyan ritka, mint a fehér holló. Egy genetikai csoda következtében feketének született egy fehér családba, ahol szülők, nagyszülők és testvérek egy másik bőrszínt képviseltek. Ráadásul mindez a '70-es évek Dél-Afrikájában történt, ahol a faji megkülönböztetés még az emberek egész életét meghatározta. Feketék és fehérek más iskolába járatták a gyerekeiket, más környéken laktak, és szinte szóba se álltak egymással. A Laing házaspár megpróbált tudomást sem venni erről a helyzetről.

Kislányukat - testvéreivel együtt - a fehér közösség tagjaként nevelték, a fehérek iskoláiba járatták. Sandrának azonban egyre sötétebbé vált a bőre, fekete haja pedig egyre jobban göndörödött. Az iskolában már nem tudta nem észrevenni, hogy kirí a többi gyerek közül. "Folyton nyaggattam a szüleimet, hogy árulják el: miért születtem feketének. Miért pont én különbözök tőlük? De mindig megnyugtattak, hogy ők a vér szerinti szüleim" - mesélte Sandra a BBC televízió riporterének, aki dokumentumfilmet forgatott róla.

"Az iskolában pedig állandóan csúfoltak a társaim. Le sem mertem vetkőzni a tornaórák előtt, mert azonnal kinevettek a többiek. Ezért inkább bebújtam a szekrény mögé, hogy láthatatlanná váljak." Az iskola igazgatója, Van Tonder úr szintén nem szívlelte Sandrát, és egy nap rendőrt hívott, hogy eltávolítsa az épületből. Indoka nem volt más, mint hogy Sandra nem illik a fehérek közé. A 10 éves kislány édesapja 9 helyen próbálkozott, hogy Sandra tisztességesen befejezhesse a tanulmányait, de csak az otthonuktól 900 kilométerre kapott igenlő választ.

Bár jog szerint Sandra fehér volt (hiszen a bíróság megállapította, hogy két fehér szülő gyermeke nem lehet fekete), a társadalom kirekesztette. Számtalan megalázó helyzetet kellett elviselnie, melyekből 15 évesen végleg elege lett. Megismerkedett egy fekete bőrű férfival (szülei alkalmazottjával), és megszökött vele.

A történetnek ugyan itt még koránt sincs vége, Sandra életének további szakaszát már a Miramax stúdió készülő filmje, a Skin (Bőr) meséli tovább. Rendezőnek Tony Fabiant kérték fel, aki a családdal való személyes találkozás alapján alkotja meg koncepcióját. Bár Sandra édesapja nem beszél már a lányával (sosem bocsátotta meg neki, hogy elszökött otthonról), az édesanya pedig pár éve meghalt, Fabian biztos abban, hogy a szülők mindent megtettek a gyerekük érdekében. A rendszer és a társadalom azonban az útjukba állt.

A ma már négy gyereket nevelő Sandra Laing pedig megpróbálja elfelejteni a múltat, és örülni annak, hogy Dél-Afrika időközben hatalmas változáson ment keresztül. "Azt sajnálom csak, hogy nem Mandela volt az elnök, amikor születtem. Talán akkor minden másképp alakult volna: befejezhettem volna az iskolát, nem szöktem volna el hazulról, és a testvéreimmel együtt nőhettem volna fel" - vallja.