Megismerkedésük és házasságkötésük idején Michelle Pfeiffer kétségkívül sikeresebb és gazdagabb volt férjénél. 1993-ban már túlvolt az Eastwicki boszorkányok, a Veszedelmes viszonyok, A csodálatos Baker-fiúk, és a Krumplirózsák című filmeken, és éppen csak hogy leforgatta Az ártatlanság korá-t Martin Scorsesevel. Férje, az egykori ügyvéd David E. Kelley ezzel szemben csupán néhány tévésorozat írójaként mutatkozhatott be.
Felesége azonban - úgy tűnik - múzsája is volt egyben, mert egy éves házassági évfordulójukon már egy új és sikeres sorzattal is büszkélkedhetett. A Chicago Hope című kórházi sorozatnak nemcsak írója, de megalkotója (tehát szellemi atyja) is volt egyben, és ettől kezdve egy felfelé ívelő karrier építésébe kezdett. (A Chicago Hope épp egyidőben indult a Vészhelyzet-tel Amerikában, és komoly riválizálás folyt a két produkció között.)
A Chicago Hope után három évvel már párhuzamosan indított útnak két új sorozatot Kelley, és mindkettőt olyan témában, melyet igencsak jól ismert. Az Ügyvédek és az Ally McBeal az ügyvédek, ügyészek, és bíróságok milliőjében játszódik, és egy új világot tárt a nézők elé. Mindkettő óriási szakmai és közönségsikert könyvelhetett el (díjakat is hozott), és ma is a tévénézők egyik kedvence. Calista Flockheart és Lara Flynn-Boyle pedig- sok más szereplővel egyetemben - neki köszönhetik, hogy sztárrá válhattak.
David E. Kelley munkabírása és kreativitása nem ismert határokat. Dédelgetett kedvencei mellett további négy sorozatot készített, hol csak íróként, hol csak producerként, hol mindkét szerepben. Ezen kívül játékfilmek forgatókönyvét is írta, bár ezt kétségkívül kevesebb sikerrel.
Míg felesége, Michelle Pfeiffer hullámvölgybe került karrierjében (melynek bizonnyal egyik oka, hogy lassan kiörgedett a fiatal és vonzó nők szerepköréből, és egyre inkább az anyaszerep került hozzá közel), addig férje az egyik legsikeresebb tévés producer lett.
Most újabb kísérletet tesz arra, hogy a hollywoodi játékfilmek piacán is tért hódítson: egy nagy klasszikus feldolgozásába fogott. Világéletében rajongója volt Billy Wilder 1957-ben készült remekművének, A vád tanúja című kriminek, mely Agatha Christie azonos című regényéből készült. A film - melynek két főszerepét Marlene Dietrich és Charles Laughton alakította - 6 Oscar-jelölést kapott, melyből azonban egyet sem váltott díjra. A közönség viszont kedvelte, és máig a műfaj egyik legcsiszoltabb alkotásaként tartják számon.
David E. Kelley most azon dolgozik, hogyan lehetne az eredetit modern változatban elkészíteni. Az új forgatókönyv megírásában pedig nyilvánvalóan segít, hogy a témában már otthon van: A vád tanúja nagy része szintén a tárgyalóteremben játszódik. Ha pedig elkészül a művel, életében először együtt dolgozhat feleségével, aki vélhetően szívesen bújna Marlene Dietrich egykori szerepébe.
Gy. D.