Uma Thurman, a Femme Fatale

Amikor Quentin Tarantinót megkérdezték, miért várta meg Uma Thurmant (aki épp akkor lett terhes, amikor belekezdtek volna a Kill Bill című film felvételeibe), és miért volt hajlandó másfél évvel későbbre halasztani miatta a Kill Bill forgatását, így válaszolt: "Belegondoltam, mennyivel szegényebbek lennénk, ha Josef von Sternberg nem várt volna Marlene Dietrichre, és úgy éreztem, nekem is meg kell várnom Umát."

A hasonlat többszörösen is helytálló: először is azért, mert Tarantino és Thurman között éppolyan összhang alakult ki, amilyen a legendás német páros között, és amilyenben ritkán lehet része bármely alkotónak. A színésznő egy nyilatkozatában kifejtette, hogy amikor Tarantino forgatókönyvét olvassa, megelevenednek előtte a rendező víziói, és pontosan érteni véli, mit szeretne majd a vásznon viszontlátni. A Kill Bill ráadásul az első film, mely teljes mértékben az általa játszott karakterre épül, és mindenki más csak asszisztál a történetéhez.

Másrészről pedig azért, mert Uma Thurmant nem először, és nem alaptalanul hasonlítják Marlene Dietrich-hez. Pályája kezdetén hosszú, formás lábai miatt emlegették vele kapcsolatban a német dívát, később egész megjelenését, félárbocra eresztett szemhéját, és a belőle áradó titokzatosságot vonták vele párhuzamba. Egy alkalommal komoly esély nyílt rá, hogy Marlene bőrébe bújjon egy életrajzi filmben, a rendező váratlan halála miatt azonban ebből végül semmi sem lett (a Dietrich életét feldolgozó német alkotás főszerepét egy német színésznő, Katja Flint alakította).

Uma Thurman története Andersen meséjére emlékeztet: rút kiskacsából vált hattyúvá. Családi környezete sem predesztinálta arra, hogy dívává váljon. Ugyan nem nevelkedett szegénységben, hogy aztán később fényűzéssel és csillogással kompenzálja sosemvolt gyerekszobáját, de neveltetésének szellemisége igencsak távol állt a földi javak túlértékelésétől.

Édesapja, Robert A. F. Thurman az első nyugati ember volt, aki tibeti szerzetesként élhetett, később pedig visszatért az Egyesült Államokba, és a Columbia egyetem vallástudományi tanszékének vezetője lett. Édesanyja, a svéd származású Nena Európában még modellkedett, Amerikában azonban már pszichiáterként dolgozott. (Rövid ideig felesége volt a tudattágítás gurujaként ismert Timothy Leary-nek, akinek egyik tanítványa volt második férje.)

A szülők buddhista hitben nevelték a gyermekeiket: Umát és három fivérét. (Mindannyian különös jelentést hordozó, hindu nevet kaptak, az Uma például áldásosztót jelent.) A gyerekeket arra tanították, hogy szellemi szabadságuk mindennél fontosabb.

A család évekig élt Indiában, majd az Egyesült Államok különböző nagyvárosaiban, ahová gyakran érkeztek látogatóba buddhista szerzetesek, többek között az édesapa egyik közeli barátja, a Dalai Láma.

A család rendhagyó életvitele sok gátlást fejlesztett ki Umában, aki mindent megtett volna azért, hogy átlagos lehessen. "A szüleim az anti-amerikai házaspárt testesítették meg. Annyira különböztek a környezetüktől, hogy úgy éreztem, nekem feltétlenül asszimilálódnom kell" - mesélte gyerekkoráról a színésznő. Az ismeretleneknek például gyakran hazudta, hogy Kelly-nek vagy Lindának hívják, és kamaszkori lázadásból belépett a gimnázium cheerleaderjei közé. (Azok a lányok, akik a sporteseményeken pompommal a kezükben ugrálnak és drukkolnak a pálya szélén.) De még innen is kilógott, hiszen jóval magasabbra nőtt az átlagnál.

Már az általános iskolában rádöbbent, hogy a színpadon felszabadulnak a gátlásai, ezért folyamatosan kereste a lehetőséget a színjátszásra. Egyre mélyebb szenvedélye aggodalmat ébresztett a szüleiben, végül azonban nem gátolták a pályaválasztásban. Édesanyja belátta, hogy kamaszként ugyanilyen elszántsággal küzdött saját elképzeléseiért.

Nenához hasonlóan kezdetben ő is modellként keresett pénzt, a munkát azonban utálta. Fel is hagyott vele, amint megkapta első szerepét egy filmben. 16 évesen a Kiss Daddy Goodnight című thrillerben debütált, máris a végzet asszonya szerepkörébe: egy vámpírnőt játszott, aki éjszakánként szép ruhákba bújik, és férfiakat csábít el, majd rabol ki.