"Először is úgy teszel, mint aki nem hall, mintha süket lennél. A tekinteted a földre szegezed, és olyan gyors léptekkel haladsz, ahogy csak tudsz. Hallod, hogy közben innen-onnan feléd kiáltanak, 'George!', de te csak mész tovább. A barátaid ugyanígy tesznek. Az emberek lassan kezdik azt hinni, hogy nem is létezel. Hiába ordítanak, senki sem reagál rá. Ha süketnek tetteted magad, időt nyersz. Mert igazság szerint ez az egész állati kínos."
Így fest, ha George Clooney kiteszi a lábát az utcára, különösen Európában. Egy ritka képességgel született ugyanis: a sztárok titokzatos, elbűvölő, lehengerlő atmoszférája lengi körül. Nem öltözködik, mégis a stílusáról áradoznak. Nem jár erőterembe, mégis hősökre jellemző a termete. Őszül, és nem kell lepleznie. Elmúlt negyven, és nem kell félnie a fiatal titánoktól. George Clooney későn vált sztárrá, krisztusi korban volt, mikor felfedezték. Talán épp ezért ügyesebben teremtett magának pozíciót, mint azok, akikkel fiatal koruk óta játszik Hollywood.
Egy tévés műsorvezető fiaként jött a világra Kentuckyban, de családjából többen is a show-business világában tevékenykedtek. Minthogy az egyetem nem volt ínyére, ő is inkább Los Angelesbe utazott, hogy fényes karriert építsen. El is kezdte a legalján: nagynénje, az ismert énekesnő, Rosemary Clooney sofőrje lett. A szobája bérleti díját is alig tudta kifizetni.
Aztán nagybátyja, José Ferrer segített neki bekerülni a filmesek körébe. Első szerepét - a sors fintora - egy E/R című sorozatban kapta, mely Chicagóban játszódott, de nem azonos azzal a Vészhelyzettel, mely 10 évvel később sztárrá avatta. A két produkció között eltelt években felejthető filmekben játszott kis szerepeket.
Válogatásról válogatásra járt, ahol fontos tapasztaltokat gyűjtött: "A válogatásokon sosem a legjobb színész kapja meg a munkát. Különösen, ha tévés produkcióról van szó. Az nyeri meg a versenyt, aki jól tud belépni az ajtón. Mert furcsa mód ilyenkor az ember nem a színészetét bocsátja áruba, hanem az önbizalmát."