A magyar újságírók a bemutató előtt két nappal, november 3-án délelőtt nézhették meg a várva várt filmet. A moziterembe csak fémdetektoros kapun keresztül lehetett bejutni, és őrök tapogatták meg a belépők zsebeit. A film elején pedig kiírták, hogy bárminemű kép- és hangrögzítés tilos - aki mégis megpróbálkozik, azt eltávolítják, és rögzítőeszközét lefoglalják.
Bár az ellenőrzésen simán átcsusszant a fotózásra és videokészítésre alkalmas mobilom, illetve a hangrögzítésre is képes zsebszámítógépem, eszembe sem jutott felvételeket készíteni. És nem csak azért, mert a mögöttem ülő kollégák szerint jobb helyeken egy infraszemüveggel felszerelt fickó figyeli a közönséget a sötétben. Egyszerűen nem akartam elrontani mások élményét.
Ezért a vetítésről készült cikk is felemásra sikerült: úgy kellett véleményt mondanom, hogy közben nem árulok el semmit a történetből, a szereplők sorsáról, a helyszínekről és a befejezésről. Pedig a Mátrix esetében a kritikának éppen az lenne a lényege, hogy ízekre kell szedni a filmet és elemezni az egyes fordulatokat: vajon mennyire jól sikerült megválaszolni a felvetett kérdéseket és bezárni a kört. Minden rajongó arra vár, hogy ezt kitárgyalhassa majd a haverjaival a moziból kijövet.
Most tehát az élmény megosztása következik. Aki még nem látta a filmet, inkább olvassa el e kritika korábbi, "demo" változatát - abban nem lövök le egyetlen poént sem. Aki marad, az számítson rá, hogy meg fog ismerkedni a Mátrix - Forradalmak sztorijának számos kulcsfontosságú elemével. Hiszen épp ezek kerülnek most bonckés alá.