Szingli a Műjégpályán: Állítsátok meg Terézanyut!

November 10-én végre megállíthatatlanul beindult az Állítsátok meg Terézanyut! című film forgatása. A stáb három napot forgatott a körúti Royal Szállóban, majd két napig a városligeti Műjégpályán dolgoztak a kamerák. A filmhu kifaggatta a rendezőt, az operatőrt és két sármos színészt is.

- Rendben lement az első nap?

- Tegnap volt talán a forgatás egyik legnehezebb napja, sok jelenetet vettünk fel több helyszínen itt a szállóban: a nagy fogadás-jelenet elejét, a megérkezést a bejáratnál. Szerencsére nagyon nyugisan ment le az éjszaka, csak hát nagyon hideg volt kint, és egy kicsit fáztunk, főleg a szereplők és a statiszták, akiknek estélyiben kellett bejönni, és hiába terveztünk kabátot az estélyihez, akkor is kicsit fáztak a lányok.

- Miért pont ezzel a jelenetettel indul a forgatás?

- Szerettünk volna túl lenni rajta: ez egy nehéz része a forgatókönyvnek - sok szereplő, sok statiszta. Aztán a hét vége felé a Műjégpályán forgatunk: az meg egy téli jelenet.

- A kis csúszás is oka, hogy ilyen jól fel tudtatok készülni?

B.P.: Mindenképpen jó volt ez a pár hét, hogy később kezdtünk. Nagyon nehezen tudtunk egyeztetni a színészekkel, ilyenkor mindenkinek próbaidőszaka van, főpróbák, bemutatók. Másrészt kevés volt az idő az előkészítésre, nagyon fontos egy filmnél, hogy mindent alaposan meg tudjunk szervezni előre. Ez késztetett minket arra, hogy áttegyük az egészet áprilisra. Tavasszal hosszabbak lesznek a napok, többet tudunk forgatni nappal, mert ilyenkor télen reggel nyolctól háromig van elég fény a külsőkhöz, és ez nagyon megrövidíti a munkanapot. A film nagy részét április-májusban forgatjuk majd.

- Ez az első nagyjátékfilmed. Milyen érzés?

- Furcsa. Régóta szeretnék filmet csinálni, és valóban fura, hogy most végre egy nagyjátékfilmet fogok készíteni. Ugyanakkor én tizenöt éve csinálom a dolgaimat a reklámszakmában, úgyhogy a rutinom megvan. Nekem nem gyökeresen más élmény a játékfilm, mint reklámfilmet csinálni, talán éppen azért, mert a reklámfilmeket én mindig úgy csináltam, mintha filmeket csinálnék.

Minden egyes munkát amibe belekezdtem, teljes szívvel-lélekkel csináltam, és a reklámfilmek technikája ugyanolyan mint a filmkészítésé, vagy talán még jobb is, mert több pénz és lehetőség van arra, hogy az ember kiélje magát. Itt most talán az más, hogy vissza kell szorítani a dolgokat: kevesebb nyersanyagot forgathatok el, kevesebb beállításból mondhatom el ugyanazt. Egy reklámfilmnél tényleg elengedhetem magamat, itt kevésbé. De a reklámban is egy világot teremtünk meg, csak az arról szól, hogy behatárolt időben, harminc-negyven másodpercben kell valamit érthetően elmondani. Itt meg nagyobb tér van arra, hogy az ember játsszon az idővel, meg a jelenetekkel.

- Tizenöt évnyi reklámfilmezés után ért meg a gondolat, vagy előbb utóbb mindeképpen jött volna egy nagyjátékfilm?

- Mindenképpen jött volna nagyjátékfilm, csak én tíz és fél évig csináltam a Cinema magazint főszerkesztőként, ami erősen kitöltötte az időmet, és nem biztos, hogy annyira el tudtam volna szakadni a laptól, hogy egy filmet megcsináljak. De mivel ez az elfoglaltság másfél éve megszűnt, most jutottam el oda: most kell megcsinálni ezt az első filmet.

- Lesz következő film is?

- Bízom benne, hogy igen.

- Ha azt mondaná valaki, tessék biztosítom a technikát, adok 2 milliárd forintot, csinálj amit akarsz, akkor abból mi lenne?

- Már megvan az ötlet, egy szerelmi háromszög történet az első világháború idején. Ez nem egy tipikusan első filmes történet, bár ha belegondolsz, egy angol első filmesnek is ennyi a költségvetése. Harmadik-negyedik filmként ez remélem majd látható lesz.