Sofia Coppola választása

Sofia Coppola édesapját, Francis Fordot tartja a legfontosabb tanítójának. Néha ugyan nem szeretné hallani a tanácsait, máskor azonban csak tőle kér segítséget. Az Elveszett jelentés című filmjét is neki mutatta meg először, de csak akkor, amikor már elkészült az első verzióval. A papa génjei, nevelése és iránymutatásai - úgy látszik - meghozták gyümölcsüket: Sofia Coppola az Oscar-gála egyik nyertese volt.

Sokak számára úgy tűnhet, Sofia Coppolának nem volt más választása, mint hogy filmrendező legyen. Nemcsak azért, mert édesapja a filmtörténet több klasszikusának (mindenekelőtt a Keresztapa-trilógiának) az alkotója, és egész családja a filmművészet valamely ágának művelője (unkoatestvérei között van híres színész, operatőr és rendező). Nem is csak azért, mert Sofia Coppola pár hónappal ezelőttig Amerika egyik legegyénibb hangú rendezőjének (Spike Jonzenak) volt a felesége.

Hanem talán azért is, mert ebben a világban töltötte egész életét: pólyás babaként járt először forgatáson (ő alakította Vito Corleone újszülött unokáját a Keresztapa első részében, a "párhuzamos vágás" iskolapéldájában, melyben a keresztelővel egyidőben rendez mészárlást a maffiacsalád.) Pár évvel később, a harmadik részben pedig ő játszotta Michael Corleone kamaszlányát, aki utolsó áldozatává válik a klánok harcának. (A szerep azután landolt nála, hogy az eredetileg felkért Winona Ryder megbetegedett, és kénytelen volt visszalépni a szerepléstől.)

Sofia Coppola útja a rendezői székig azonban ennél sokkal rögösebb volt. Amennyi áldással járt egy ilyen nagyhírű családba születni, annyi terhet is jelentett a számára. Az például már a Keresztapa III elkészültével nyilvánvalóvá vált számára, hogy a színészet nem az ő hivatása. Ebben a kritikusok is megerősítették, akik kárörömmel vegyes fanyalgással fogadták jelenlétét a vásznon.

A vizuális művészetektől azonban nem akart elszakadni, ezért körbejárta a lehetséges önkifejezési módokat: "Fogalmam sem volt, mit akarok valójában. Elmentem egy képzőművész-iskolába, kipróbáltam egy csomóféle alkotó folymatot, de még mindig csak azt tudtam, hogy a vizuális művészetnél maradok. Festeni kezdtem, de nem tetszettek a képeim. Átnyergeltem a fotózásra, de közben azon gondolkoztam, hogy inkább egy filmes suliba kellene járnom. Ott forgolódtam apám körül a forgatásokon, és éreztem, hogy ez a dolog minden részletében érdekel, de nem akartam kimondani, hogy rendező akarok lenni, mert azt az önállótlanság jelének éreztem."

Ezért inkább a divat világába kalandozott. 15 évesen ösztöndíjas lehetett Karl Lagrefeldnél a Chanel párizsi műhelyében. Huszas évei közepén létrehozott barátjával egy közös divatcéget, a Milk Fedet, melynek öltözékeit részben ő tervezte. Múzsája volt az utóbbi évek egyik legmenőbb divatdiktátorának, Marc Jacobsnak (akinek ruháit Winona Ryder megpróbálta észrevétlenül kicsempészni egy elegéns áruházból), és még a divatfotózása is belekóstolt.

Michael Corleone lányát alakította a Keresztapa III-ban

"Rengeteget tanultam abban a 10 évben" - mesélte visszatekintve. "Fiatalon az ember sok mindenbe belekóstol, csak hogy kiróbálja magát, csak az öröm kedvéért. Becsúszik néha olyasmi is, amit később kínosnak érzünk." De végülis ezek az élmények vezették el oda, ahol rátalált a saját hangjára: a filmrendezéshez.