Kill Christ című művében Spencer Somers filmszakos egyetemista még csak új zenét helyezett az eredeti előzetes képanyagára, pár hatásvadász mondattal megspékelve, mégis valóságos lavinát indított el. Már több, teljes mértékben saját készítésű kisfilm bukkant fel a világhálón, amely szintén az új Krisztus-történetből csinál viccet. Akad köztük, ami játékbabákkal operál, akad, ahol önjelölt amatőr színészpalánták villogtatják komikus tudásukat.
A The Passion Of The Merchandise című bábfilm egy erősen profitorientált Jézust mutat be, aki a nagy kapitalizmus szelleméhez fohászkodik halálának előestéjén. Hősünk bögrékről, pólókról és egyéb értékesíthető portékáról álmodik, de a nagy szellem óva inti: senki sem bírja a sok termék terhét. Végül Jézus megkapja, amit kíván, ám portékája senkinek sem kell, így ismét a Teremtőhöz fohászkodik: adjon neki valamit, amit eladhat. Hogy mi lesz a megoldás, nem áruljuk el, mindenki nézze meg magának.
A The Passion Of The Passion, melynek már címe is többféleképp értelmezhető, kis jóindulattal akár mini-színdarabnak is elmegy. Itt a mozi előtt várakozó fiatalok külön párbeszédeibe rejtett fricskákon van a hangsúly, amelyek nem kímélik sem a pápát, sem Istent, de még anyut sem. Aztán a látványos akció következik, ugyanis a sorban álló római őrök rátámadnak egy Obi-Wan Kenobi jelmezbe bújt fiatalra, mivel azt hiszik hogy ő a Messiás. A megtámadott stílusosan fénykarddal védekezik. A pontot az i-re egy szadista pap teszi fel.
Az utolsó darab, a The Passion of the Heist, amelynek címe szintén szóviccre épül (theist angolul istenhívőt jelent) a legkritikusabb a három alkotás közül. Mel Gibson szereplőválogatására kalauzol a történet, amikor is éppen a Megváltó gyilkosát igyekszik megtalálni az ausztrál rendező. Az antiszemitizmust kifigurázó kisfilm során végül is a derék jelentkező elnyeri a szerepet.