Harry Potter és a gyerekek szava

Nem J. K. Rowling egy újabb könyvéről van szó, hanem néhány élesszemű és kritikusi vénával megáldott ifjú filmrajongóról, akik az [origo] filmklub felkérésére nézték meg a Harry Potter és az azkabani fogoly című új epizódot, s most megosztják észrevételeiket olvasóinkkal.

Az első két filmhez képest elég nagy változások történtek. Tudom, hogy más volt a rendező, gondolom, emiatt lett más a helyszín: Hagrid kunyhója nem volt az erdő közvetlen közelében, a fúriafűz sem ott volt, ahol az előzőben. A kunyhó is másmilyen volt, szerencsére Hagrid az öreg Hagrid maradt.

Az előző részekhez sokban hasonlított, néhány dolog azért lehetett volna alaposabb is. Amikor Harry repül a hippogriff hátán - hát az olyan volt, mint amikor a Végtelen történet-ben Atreju repül a szerencsesárkány hátán. Na, és azt a filmet nem mostanában csinálták. Az sem volt igazán jó ötlet, hogy a vérfarkas nem valódi farkas külsőt kapott, hanem inkább egy torz ember figurája volt. Itt semmi kivetnivalónk nem lehetett a technikával kapcsolatban: legalább olyan jól megcsinálták, mint Szméagolt A Gyűrűk Urá-ban. Valahogy mégsem így képzeltem el - de ezzel mindenki így volt, akivel eddig beszéltem róla. Viszont Sirius Black, mint animágus nagyon jó volt, amikor kutyává változott. Az is szuper volt, amikor Peter Pettigrew változott át Makesz patkánnyá - ennek minden pillanatát láttuk.

Az akciók is jók voltak: amikor a vérfarkas és a kutya verekedett, az nagyon élethű volt: a látvány és a hangok is.

A dementorok repültek: ez nagyon meglepő. Úgy emlékszem, a könyvben inkább a föld fölött suhannak, de valódi repülésről nem volt szó. A patrónus bűbáj kifejezetten béna volt, semmiféle élénken előugró szarvast nem láttuk, aki visszaveri a dementorokat. Pedig ez izgalmas lett volna. Ehelyett egy kék aura keletkezik Harry és a dementorok között, amiről a dementorok visszapattannak. Amikor a tóparton csinálta a patrónus bűbájt, akkor is csak álldogált a szarvas a túlparton. Pedig olyan szép is lehetett volna.

Na, de a mumus nagyon élethűen volt kitalálva. Ez sem volt azért tökéletes. A sötét varázslatok kivédése órán nem az történt, ami a könyvben. A filmben a mumus dementorrá változott, úgy emlékszem, a könyvben Lupin nem is engedte Harrynek, hogy odaálljon a mumus elé, és bármi is történjék - mert féltette a gyerekeket attól, hogy megjelenik egy Voldemort-hasonmás.

Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Lupin a mumusokkal való elbánást tanítja, és Neville Longbottomnak magyarázza a tennivalókat. Piton itt Neville nagymamájának ruhájában, kalapjában jelenik meg. Persze senki sem fél tőle.

Már várom a következő filmet, abban vannak a legérdekesebb dolgok (anyukámnak is az a kedvence része). Szerintem a szfinxet kihagyják. Majd meglátjuk...

Farkas Benedek, 10 éves

* * *

A Harry Potter-sorozatból ez a kötet a kedvencem, ezért nagyon vártam a filmet. Sirius Black, a veszélyes bűnöző megszökik az Azkabanból, a varázslók börtönéből. Hogy mi köze Harryhez és mi lesz a sorsa, erről szól a történet.

Ebben az epizódban több új szereplő is színre lép: Lupin professzor, a sötét varázslatok kivédése tanár és Trelawney tanárnő, a jóslástan oktató. Hagridot nagy megtiszteltetés éri, felkérik, hogy tanítsa a legendás lények gondozását. Egyik régi szereplő pedig, aki eddig a háttérbe húzódott, itt főszerepet kap, bár ez csak a történet végén derül ki. Sok varázslényt is megismerhetünk a könyvben és az Azkaban rettegett őreit, a dementorokat. A történet váratlan fordulattal ér véget, hogy hogyan, az maradjon titok.

A film az első pillanattól az utolsóig izgalmas, bár néhány dolog kis ideig zavart. Pár szereplő megváltozott, és ez először szokatlan volt. Harrynek és Ronnak más lett a hangja, Neville pedig az előző rész óta nagyot nőtt és fogyott. Az új tanárok, Lupin és Trelawney nem olyanok, amilyennek a könyv alapján képzeltem őket. Dumbledore alakítója sajnos meghalt, de az új színész kitűnően helyettesíti. A dementorok meglepetésemre repülni tudnak, de azért eléggé kísértetiesek, bár félelmetesebb lenne, ha csak lebegnének és hörögnének, ahogy a könyvben. Ami még nagyon furcsa volt számomra, alig láttam a diákokon talárt, bár a Roxfortban, Harry iskolájában ez a kötelező viselet. Ebben a tanévben mintha elfelejtették volna hordani. Csak három új varázslényt ismertünk meg a filmben, pedig igazán kíváncsi lettem volna, hogyan nézhetnek ki a többiek.

A film története viszont pont olyan magával ragadó, mint a könyvé. Sok humoros apróságot hozzáraktak, amelyek a legváratlanabb pillanatokban nevettettek meg és azóta is sokszor emlegetjük a barátaimmal. Igazán lényeges dolog nem maradt ki a filmből. A cselekmény annyira pergő, hogy csak félórának tűnt a moziban töltött idő.

Persze a könyvet semmi nem pótolhatja, úgyhogy akár a film előtt, akár utána, olvassátok el! De a mozit se hagyjátok ki!

Fernengel Ágnes, 11 éves