Brandót Los Angeles-ben érte a halál, amelynek okáról egyelőre nem áll rendelkezésre információ. Az omahai születésű színész 1951-ben robbant be a köztudatba, amikor a Tennessee Williams drámájából, A vágy villamosá-ból készített filmben eljátszotta Stanley Kowalski szerepét.
A színészt összesen nyolc Oscar-díjra jelölték, amelyből kettőt el is nyert, egyet A rakparton-ban, egyet pedig A keresztapá-ban nyújtott teljesítményéért. Ez utóbbi díjat Brando nem fogadta el, ugyanis így kívánt tiltakozni az amerikai kormány indiánokkal szemben tanúsított bánásmódja ellen. Emlékezetes alakításainak hosszú sorából kiemelkedik az 1972-ben leforgatott Az utolsó tangó Párizsban, amelyben Maria Schneider partnere volt.
Átütő, megfékezhetetlen személyisége, a vásznon általa alakított vagány hősök olyan színészgeneráció példaképévé tették őt, amelynek tagja Al Pacino, Robert de Niro vagy Jack Nicholson. Az 1950-es évek Amerikájának szexszimbóluma volt, az érzékeny James Dean mellett a megtörhetetlen macho megtestesítője lett.
Az erős karakterű színész utolsó napjaiban azonban már korántsem a színészlegendák nyugodt, fényűző életét élte. Hatalmas, közel húszmillió dolláros adósságot halmozott fel, amely összegnek jelentős hányadát ügyvédekre költötte, amikor 1990-ben fiát bíróság elé állították amiért lelőtte húga élettársát. Brandónak ezen kívül gyermektartást is kellett fizetnie, egykori szobalányának.
A huszadik század közepének vitathatatlanul legnagyobb színésze utolsó napjait egy egyszobás lakásban töltötte Los Angeles-ben, s társadalombiztosítási csekkekből fedezte megélhetését. Utoljára 2001-ben volt látható a vásznon, a Robert De Niro és Edward Norton főszereplésével leforgatott A szajré című krimiben.