Szemtől szemben Hitlerrel

A német filmgyártás idén tabukat dönt - méghozzá duplán. Adolf Hitler halála után majdnem 60 évvel először jelenítik meg a Führert a vásznon - egyszerre két produkcióban is. Bernd Eichinger és Heinrich Breloer rendezők egymástól függetlenül, de egy időben döntöttek úgy: ideje a vásznon is szembenézni azzal, amitől a legjobban félnek: egy Adolf Hitler nevű emberrel és annak politikai karrierjével.

Pár évvel ezelőtt nyilvánosságra került Hitler emberi mivoltának egy félelmetes bizonyítéka: egy titkos hangfelvétel, melyen normál tónusban beszél. Hitler igazi hangja. Illetve ki tudja, melyik az igazi: az a ropogó, agresszív, démoni üvöltés, mellyel a német népet a II. világháborúba vezette, vagy az, amelyiken csak a hozzá legközelebb állókhoz szólt.

A hangfelvételt 1942-ben rögzítette titokban egy technikus, amikor a Führer a finn Carl Gustav Mannerheim tábornokot meglátogatta. Amikor pedig néhány éve előkerült, óriási port kavart.

A német nép több mint 50 éve vezekel a II. világháború bűneiért. Ha múltjukat ezerszer átértékelték is, egy dolgot eddig kínos gonddal kerültek: Hitler filmes ábrázolását. Ha egy-egy alkotásban elkerülhetetlen volt a felbukkanása, legfeljebb távolról vagy hátulról, a válla fölött fényképezték az őt alakító színészt, és csupán néhány perces megjelenést engedtek neki. Hitler kizárólag mellékszereplő lehetett a '40-es éveket idéző német filmekben.

2004 szeptemberében, majd 2005 januárjában azonban két olyan német film kerül mozikba, melyekben Hitler alakja áll a középpontban. Bernd Eichinger és Heinrich Breloer szinte egyszerre érezte úgy, hogy ideje szembenézni Adolf Hitler arcával és tovább keresni a magyarázatot arra, hogyan lehetett képes egy ember - és általa sok ezer - mindeme borzalmakra.

Eichinger a titkárnő, Traudl Junge bőrébe bújt bele, Breloer az építész-hadügyminiszter Albert Speer nyomába eredt. Az Untergang (Bukás) és a Speer und Er (Speer és ő) tehát Hitler egy-egy közvetlen munkatársa szemszögéből mutatja be a diktátort és környezetét. Mindkét filmben felbukkannak majd a "többiek": Göbbels, Göring, a nürnbergi per vádlottjai, Eva Braun és a kisegítő személyzet. A rendezők egyhangúan állítják: a hitelesség és az igazság feltárása vezérli őket.

Breloer évek óta kutatja Albert Speer sorsát, akivel egyszer személyesen is találkozott. Addigra Speer (aki 20 évet ült börtönben) megírta és kiadatta személyes visszaemlékezéseit. Breloer azonban nemcsak a memoárra hagyatkozott, hanem számtalan általa készített interjúra,és olyan levéltári anyagokra is, melyeket maga fedezett fel és tárt a nyilvánosság elé. Főszereplőjével, Tobias Morettivel (akit Hitler szerepére kért fel) pedig több százszor meghallgattatta azt a bizonyos hangszalagot.

Az ő verziója fél-dokumentumfilm, fél-fikció formájában kerül vetítésre az egyik német televíziós csatornán, kétrészes minisorozatban. Állítja: egészen új oldaláról mutatja meg Hitlert és a korszakot.

Hermann Kappelhoff, a berlini szabadegyetem filmes oktatója szerint éppen ez az ábrázolás veszélye: "Ha egy színész eljátszhatja Hitlert, az azt jelenti, hogy a Harmadik Birodalom a történelmünk részévé vált, és többé nem a fájdalmas jelenünk. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez jó-e."

Dr. Monika Flacke, a Német Történelmi Múzeum kurátora szintén óvatos véleményt fogalmaz meg a tárgyban: "Hitler nyilvánvalóan problematikus figura a németek szemében, hiszen ő a felelős a II. világháborúért és a holokausztért. Valahogy úgy érezzük, hogy ha viszontlátnánk egy játékfilmben, akkor emberivé válna, és ezáltal alkalmas arra, hogy akár együtt is érezzünk vele."

A németek eddig - érthető okokból - féltek megtenni ezt a lépést. Idén azonban újraépítették a Harmadik Birodalom kulisszáit Hitler dolgozószobájától kezdve a birodalmi kancellária épületéig. Hogy a múlttal való szembenézésnek ez a formája végül milyen hatást vált ki, fél év múlva derül ki.

Gyárfás Dóra