Az első berlini fesztivált 1951-ben rendezték meg. A romokon, a város nyugati részében, a hidegháború frontjának számító zónahatártól alig egy kőhajításnyira. Első negyven esztendejében nem hivatalosan nyugat-berlini filmfesztiválnak nevezte mindenki, noha ez az elnevezés sohasem jelent meg a fesztivál dokumentumaiban.
A hidegháborús helyszín ellenére a fesztivál a hatvanas-hetvenes években a kelet-európai filmművészet egyik legfontosabb nyugati bástyája lett. Hosszú esztendőkön át valósággal taroltak itt a magyar, cseh, lengyel és szovjet filmek, amelyek kibeszéltek a vasfüggöny mögül. Sajátos módon éppen a berlini fal lebontása - és a szocialista filmgyártás összeomlása - ritkította meg filmjeink jelenlétét. Hosszú esztendőkön át egyetlen magyar filmet sem válogattak be a versenyprogramba.
Idén végre ismét van magyar versenyfilm a nagy hírű mustrán, Kamondi Zoltán Kísértések című alkotása, amelyet jövő hétfőn mutatnak be előbb a sajtónak, majd a nagyközönségnek.
A versenyprogramban több ismert rendező is szerepel: Bertrand Tavernier (Szabad mozgás), Robert Altman (Gosford Park), Costa-Gavras (Amen), Wim Wenders (Óda Kölnhöz), Joszeliani (Hétfő reggel), Alexander Kluge (A honfitársnő). Milos Forman az Amadeus rendezői változatát hozza el a német fővárosba. Az utolsó előtti napon, február 16-án este mutatják be Szabó István Taking Sides című filmjét, amely Wilhelm Furtwangler, világhírű karmester életének egy fontos epizódját dolgozza fel.
A régi sikereket felvonultató retrospektív vetítések programbam szerepel Szabó István (Álmodozások kora), Jancsó Miklós (Csend és kiáltás, Oldás és kötés), Makk Károly (Elveszett paradicsom) és Mészáros Márta (Eltávozott nap) is.
Február 6-a és 17-e között sok száz filmet mutatnak be, s az új fesztiválvezetés szándéka szerint végre hangsúlyos lesz a német film jelenléte is.
Ajánlat:
Fórum:
Szerintetek melyik a világ tíz legjobb filmje?
Könyvajánlat: