A Senkiföldje mindannyiunké

Mi a különbség a hupikék törpikék és az ENSZ kéksisakosai között? A válasz: semmi, mivel a "fronthumor" ezekről a mesehősőkről nevezte el a békefenntartókat.

Danis Tanovic filmjében egészen közelről, a lövészárkok széléről figyelhetjük az értelmetlen háború borzalmait. Szerbek és bosnyákok gyilkolják egymást, miközben a békefenntartók tétlenül figyelik az eseményeket. Ciki és Ninó egy lövészárokban találkozik össze. Egyik bosnyák, másik szerb, a két oldalról célba vett árokból azonban csak együtt menekülhetnek meg. Az egymás iránt érzett gyűlölet csak egy pillanatra enyhül. A szőke lány, akit mindketten ismernek, nem törölheti ki agyukból a háborút. A fegyverek pedig kéznél vannak, és ha már ott vannak, használják is őket. Két halottal több vagy kevesebb, nem számít senkinek.

Tanovic két javíthatatlan antihőse mellet színes karakterek sorát vonultatja fel. Az idealista francia őrmester, a karrierista angol haditudósító vagy az akkurátus német bombaszakértő kiválóan aszisztálnák az egyre abszurdabbá váló eseményekhez. A filmben feltűnik a híres angol karakterszínész, Simon Callow is, akinek pojácaként viselkedő ezredese, hírnevének megőrzése érdekében gondolkodás nélkül feláldoz egy embert.

- Emlékszem arra a furcsa érzésre, amikor kitört a háború Boszniában, és egy fekete, golyó ütötte lyukat láttam egy házon, vagy egy bombatölcsért a mezőn. Ha elképzelik, hogy valaki fekete-fehér fotót iktat egy Van Gogh-festménybe, akkor részben megértik, hogy ez milyen érzéseket vált ki. Ez a diszharmónia egy vizuális sokkot okozott. Hidegséggel, keserűséggel töltött el, és elhagyatottnak éreztem magam. Ezt a sokkot probáltam reprodukálni valahogyan a filmen - mondja filmjéről Tanovic, amely idén elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-díjat, és ugyanebben a kategóriában Oscar-díjra is jelölték.

Ajánlat:
A film honlapja