Az első játékfilmjével a csúcsra jutott. Alejandro González Inarritu Korcs szerelmek című alkotása után autogrammot kértek tőle Mexikóváros utcáin, és ajánlatokkal bombázták szerte a világban. Ő pedig már akkor is tudott választani: Alfonso Cuarónnak mondott igent, akivel leforgatta az Anyádat is! című filmet. Népszerűsége odáig fajult, hogy konferansziénak kérték fel az Oscar-díjkiosztón. Nem jött zavarba. A legnagyobb sztárokat megszégyenítő magabiztossággal osztotta az igét a háború és az erőszak ellen. Natalie Portman beájult tőle.
Bár a magánélete ezek után Hollywoodhoz kötötte, filmeket továbbra is csak meggyőződésből vállalt. Kétszer játszotta el Che Guevarát - egyszer egy tévésorozatban, másodszor pedig az idei cannes-i filmfesztivál egyik jeles alkotásában, a Barátom, Che című filmben. Ezzel egy időben, egy helyen debütált női jelmezben Pedro Almodóvar Rossz nevelés című filmjében. Nem csoda, ha a Cote d'Azure korzója helyett egész nap a szálloda halljában csücsült, és riporterek kérdéseire felelgetett. Az emeleten szülei várták, akik a biztos hátteret hivatottak jelképezni hirtelen felgyorsult életében.
Gael García Bernal arca ma már számtalan külföldi magazin címlapján díszeleg, és a legtöbb róla szóló cikkben "Latin-Amerika válasza James Deanre" vagy "Mexikó Brandója" titulussal illetik. Biztos idegesíti, mert ő tényleg csak a saját útját szeretné járni. Igaz, ezt az utat már kitaposták a szülei, akik szintén színészek. Amíg azonban a most 25 éves Gael García eljutott Cannes-ig, meg kellett járnia New Yorkot, Kubát és Londont, és át kellett gondolnia, hogy valójában mire hivatott.