Török kislány felvágta

Vérspriccelős, gúnyos, romantikus és bájos film egyszerre a Fallal szemben című alkotás. Miközben a néző benézhet a hamburgi törökök lakásaiba, egy romantikától túlfűtött szerelmi történet érzékenyíti el a leselkedőt. A kisebbségi kultúrprogram nyelves csókot ad az önpusztító szeretőknek, hogy a lázadásról legyen szó a tanulság levonásakor.

A Fallal szemben két szálat kever lebilincselő filmmé. A németországi törökök furcsa világába ékelődik a túlfűtött nász, szerencsésen támogatva egymást az érdekessé válásban. A szerelmesek úgy tekeregnek kéjesen borzongva, hogy közben elárulják a perverz rendet, amibe születtek. A két hős nem akar olyan lenni, mint a nyugaton idiótának tetsző törökös világban szokás. Az a legkevesebb, hogy csak németül hajlandóak beszélni egymással, és isznak és drogoznak. Ami a mackófelsős német gimnazistának játék, az náluk halálosan komoly felnőtt-program. A nagykorúság és függetlenség megéléséhez azt kell üvölteni, hogy "punks not dead", túl a harmincon is. Csak az infantilis, saját vérükkel játszadozó, ön- és közveszélyes renitenseknek adatik meg a kilépés, miközben a lázadás ettől épp olyan botrányossá válik, mint a végtelenül merev elutasított közeg.

A Fallal szemben török rendezője nem érdekes színfoltnak, hanem küszködő szerencsétleneknek ábrázolja a hamburgi török közösséget. A hagyományőrzők fullasztó konzervativizmusával szemben csak egy másik szélsőség tűnik lehetségesnek: az erőszakos kicsapongás durvasága. Vagy alkoholmentes bonbont kell vinni a családnak, vagy még egy csíkot felnyomni az orrba. Nem lehet normálisan beilleszkedni a többség normális hétköznapjaiba, ijesztgeti a film a széplelkűeket. Miközben a magát szintetizátorral kísérő török énekes lakodalmas nótájára illően mosolyog a nagy szakállas és szemérmes társaság, a nyugat felébreszti a vágyakat. A férfiak német kurvákról, a nők pedig egy nyalni hajlandó férfiról álmodnak az őshaza tájképeivel díszített hamburgi lakótelep emeleti lakásában.

A hagyományok formáira kényesen ügyelők tönkreteszik magukat ragaszkodásukkal, anakronisztikus kövületek a nyugati világban. Csak a legbátrabbak léphetnek ki ebből, de nekik annyira bátornak kell lenniük, hogy vakmerőségük irracionális. Az lesz nyugatos, aki a nyugatiak között már futóbolond lenne. Közben néhány alternatíva is felvillan. Lehet női karriert csinálni például Isztambulban is, csak egy élet boldogságát kell adni érte. Egy-két generációnyi idő kevés ahhoz, hogy a hirtelen megváltozott világban helyet találjanak az emberek, és a zavarodottság pont tönkre is teszi e generációk életét. A Fallal szemben ezzel szembesíti a vászonnal szemben izgulókat.

A film mégsem válik szociológiai tanmesévé, mert szerelmesek szenvedélye köti le a nézőt, miközben a törökkérdés vibrál a háttérben. A bátrak önmaguknak, egymásnak és másnak esnek. Alakoskodnak és menőznek. Amikor azonban nagyon fáj az élet, csak előcseppen a törökméz a spriccelő vérükből. Ilyenkor váratlanul belekapaszkodnak a kitépni szánt gyökerekbe. Az örökséget megtagadni nem lehet, de elfogadni sem, ez a lehetetlen helyzet adja a film fő feszültségét. A film szerencsére ezt nem magyarázza el. Példákat, élethelyzeteket vonultat fel, meg-megszakítva brutális képekkel. A hagyomány ellenpontja csak a rombolás lehet.

A film történetét az Aranyszarv-öböl partján színes szőnyegen muzsikáló hagyományos török zenekar dalai osztják epizódokra. Miközben a nyugati filmes dramaturgiára épül a film, egy-egy dal vág rendet az előadásba. Ahogy a szereplők, úgy az alkotók is két világot ismernek. A tradicionális énekes elbeszélés szimbolikus szövegeivel állandó ellenpontjai a film cselekményes jeleneteinek. A Depeche Mode és más nyugati zenékkel aláfestett gyors, szexet és erőszakot nyíltan ábrázoló színek közé ékelt énekek miatt a film maga is olyan karakterűvé válik, mint a benne szereplő hősök.

dr. Igó