Szerelem, halál, ördög - három szimbólum, melyről Fatih Akinnak rengeteg dolog jut az eszébe. Az első történetet a Fallal szemben című filmben mutatta be, de készül további kettőre, mely végül trilógiává bővíti mondanivalóját. Miután a Fallal szemben elnyerte a Berlinale Arany Medve-díját és a külföldi filmkritikusok elismerését is, Akin előtt most minden valószínűség szerint beláthatatlan távlatok nyílnak. Végtére is 18 év szünet után ő nyert először berlini díjat a németeknek.
Noha még csak 31 éves, már komoly filmes múltra tekinthet vissza. Hamburgban járt filmművészeti akadémiára, ahol különösen ígéretes tehetségnek tartották. Első rövidfilmjeivel külföldön is felhívta magára a figyelmet: elhozta például a chicagói filmfesztivál fődíját. Első egész estés játékfilmjét 25 évesen rendezte - máris egy olyan témáról, mely a mai napig meghatározza. A Villanás az egész egy török, egy görög és a szerb fiú sorsát követte nyomon, akik hol távolodó, hol közeledő viszonyt ápolnak a balkáni szervezett bűnözéssel.
Bár Akin bevallottan Matthieu Kassowitz Gyűlölet című munkáját tekinti a Villanás az egész előképének, saját, egyéni stílusa is egyértelműen megnyilvánul a műben. Félúton a művész- és a közönségfilm között, munkái fordulatos cselekménnyel, izgalmas fő- és mellékszereplőkkel, kevert kulturális háttérrel rendelkeznek, melyeket árnyalt szituációkban ábrázol, és műfajtól függetlenül humorral fűszerez.
"Teljesen rendben van szerintem, hogy az embernek vannak példaképei. Mindenkinek szüksége van rájuk - különösen fiatalkorban. A lényeg, hogy nyíltan felvállaljuk: ez és ez a példaképem, tőle loptam ezt és ezt az ötletet. A sok öreg róka persze ezt a naivitás jelének tekinti" - mondja Akin.
"A Fallal szemben esetében viszont nem tudok példaképről beszélni. Legalábbis nem tudok róla, hogy lett volna példaképem. Minden filmmel tanul az ember valamit, legtöbbször épp azt, amivel nehezen birkózik meg. A második és harmadik játékfilmem, a Július és a Solino készítése során rengeteget tanultam. A Fallal szemben pedig lehetőséget adott arra, hogy ezt a tudást kamatoztassam. A Fallal szemben tehát inkább az első munkámmal, a Villanás az egész-szel mutat rokonságot: mindkettő meghatározó motívuma az önkifejezés. A Július és a Solino inkább csak a történetmesélésről szólt."
Július - Christiane Paul és Moritz Bleibtreu |
A Július egy fiatal fiúról mesélt (a németek egyik legnagyobb sztárja, Moritz Bleibtreu alakította), aki szerelme után Törökországba indul, hogy visszahódítsa a szívét. Közben az ő szívére is pályázik valaki: egy vagány német lány, aki elkíséri az úton. A road-movie tehát a Németország és Törökország között húzódó térségben játszódik, melynek Budapest is fontos állomása: a hősök itt az éjszakai élet veszélyeivel kénytelenek szembenézni.
A Solinó-ban pedig Akin bebizonyította, hogy nem csak saját, török gyökereit képes a vásznon kibontakoztatni: ez a történet egy, a Ruhr-vidéken letelepedett olasz család kalandjairól, konfliktusairól, szerelmeiről mesél.
Solino - Tiziana Lodato és Barnaby Metschurat |
"Olyan emberek között nőttem fel, akiket a Fallal szemben történetében bemutattam. Ismerem őket. A baráti köröm is jórészt belőlük áll. A filmben ábrázolt szülők pedig szeretetre méltó, normális emberek. Valaki azt írta egy cikkben, hogy a hőseim anyámasszony katonái. Igen, talán így van. Éppen ebből fakad a konfliktusuk: egyrészt megpróbálnak megfelelni a szüleiknek, és fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van; másrészt amint kiteszik a lábukat az utcára, bajba kerülnek. Pontosan tudom, miről beszélek, én is átéltem" - meséli Akin.
Fallal szemben - Birol Ünel és Sibel Kekilli |
Csakhogy ő - a Fallal szemben hőseitől eltérően - sikeresen vívta meg a saját harcát. Ma kiegyensúlyozott házasságban él, elhivatott filmrendező, akit az egész világon számon tartanak (most épp Lars von Trier felkérésére vesz részt a Visions of Europe című szkeccsfilmben), és hobbiból hamburgi szórakozóhelyeken DJ-zik (specialitása a fekete zene). A falakat addig ütötte, míg mind ledőltek. Talán épp a németektől tanulta.
Gyárfás Dóra