M. Night Shyamalan: "Mindig is vonzott a természetfeletti"

A misztikus thriller műfajának legmenőbb alkotója ma Hollywoodban. Pontosabban Philadelphiában, ahol él. Távol az álomgyártól - rémálmokat gyárt. Tökéletes amerikai angollal, könnyed gesztusokkal magyarázza filmjeit. Távolról sem emlékeztet művei látomások vagy sejtelmek által gyötört, zaklatott szereplőire. Csak egy valamiben: ő is hisz a természetfelettiben. Szelíd, mégis állhatatos bizonyossággal hirdeti, hogy jóval több van annál, mint amit látunk. Látásmódjáról és meghatározó stílusjegyeiről a San Sebastián-i nemzetközi filmfesztiválon mesélt, ahova legújabb filmjét, A falut jött el bemutatni. 

- Anélkül, hogy lelőnénk a poént, talán elárulható, hogy ebben a filmjében logikusan is megmagyarázható a titok, míg korábban mindig irracionálisak és természetfelettiek voltak a történet végső okai. Csak nem hagyott fel korábbi világképével?

- Nem. Érdekes, hogy négy mozit készítettem, amelyek tisztán a természetfelettiről szóltak, ám A falu-ban más jelentéssel telik meg ez a kifejezés. Ez egy nagyon érdekes fordulat azon az utazáson, amit a közönséggel együtt teszek meg. Mondhatni, agresszív változtatás. Ugyanakkor meglepett, hogy a közönség ilyen jól vette a kanyart. Hiszen ha belegondolunk, az "escape-izmus" lényege, hogy a nézők azért jönnek a moziba, hogy elmeneküljenek a valóságtól, az én filmjeimre pedig azért váltanak jegyet, hogy kifejezetten higgyenek valamiben. És én hiszek is bizonyos dolgokban. Ez a film a szerelembe vetett hitről szól, ez is lehet természetfeletti jellegű, de mégis más, mint a korábbi témáim.Hogy ez fejlődés lenne? Nem hiszem, hogy érettebb lennék, mint az első filmemnél voltam. De nem kell aggódni, rengeteg sztori van még a tarsolyomban, amely alaposan tele van olyan dolgokkal, amiket szabad szemmel nem láthatunk.

Jelek - Mel Gibson és Rory Culkin

- Hisz a természetfelettiben?

- Igen. Mindig is vonzott a természetfeletti. Ez számomra nem vallásos dolog, hanem egyéni meggyőződés kérdése. Egyszerűen hiszek bizonyos dolgokban. Tudja, már 10-11 évesen forgattam, ötperces kis filmecskéket, és mindegyikben volt valami erre utaló elem: az egyikben a főszereplőről kiderült, hogy angyal, a másikban, hogy voltaképpen már rég halott, a harmadikban meg, hogy nyomtalanul eltűnt... Mindegyikben volt valamilyen reveláció. Imádok ilyen témákkal foglalkozni. Hitelességgel, tisztelettel és törődéssel kezelem őket, ami által a néző is elfogadhatja, hogy mindaz, amit lát, lehetséges. A filmjeimet nézni olyan lehet, mint megtanulni újra hinni valamiben.

- Honnan ered a filmjeit átható mélységes bánat és szomorúság? Shyamalan moziját a melankóliával azonosítják.

- Éppen eleget küszködök ezzel. Valahányszor leülök írni, a főhős súlyos terhekkel megrakott karakter. Vagy meg akarja ölni magát, vagy rájön, hogy már halott, és megpróbálja felfogni, vagy valami hasonló. Nem is tudom, ez talán valami benső démon műve lehet, akit még meg kell értenem. Úgy tűnik, minden filmem a terápia egy állomása, leülök írni, és feldolgozom azt, mi a baj velem, miért aggódom, mitől tartok. Vagyis fokozatosan lepakolom magamról a terheket azzal, hogy a hőseimre rakjam át őket.

A sebezhetetlen - Bruce Willis és Samuel L. Jackson

-Ezért olyan ritka a humor a filmjeiben?

- Az a helyzet, hogy mindig az emberi mozzanatok esnek áldozatául az ollónak. Ahogy feszesebbre szabom a filmet, az első dolog, ami kikerül belőle, az a humor. Azért végzem el az áramvonalasítást, hogy minél hatékonyabban terelhessem a néző figyelmét. Az a baj, hogy úgy érzem, a nevetés kiüríti a tankot: felengedi a félelmet, fellazítja a görcsöt. Utána meg időbe és munkába telik, mire újra megteremtem a feszültséget a következő jelenetekben. Imádom a hatásos kameramozgásokat, a csöndeket, meg azt is, ha a zenével utalok dolgokra, de sosem adok teljes térképet a filmemhez. Ezért a néző ott ül a sötétben, és csak találgat. A nevetés lerombolja a figyelmnek és feszültségnek ezt a játékát. A Jelek-ben volt néhány ideges nevetésre alkalmat adó jelenet, ami érdekes kísérlet volt számomra. A lecke még mindig ott van: meg kell találnom a balanszot, hogy a humor is benne maradjon a filmjeimben.