Elindult a cannes-i filmfesztivál

Mostantól kezdve tizenegy napon át vonultatják föl legújabb munkáikat az elismert rendezőzsenik és a fiatal tehetségek a világ minden tájáról az 58. cannes-i filmfesztiválon. Az se keseredjen el, aki nem tud leruccanni a  filmünnep idejére a francia Riviérára, a következő napokban az [origo] filmklub munkatársai helyszíni tudósításaikban minden apró részletről be fognak számolni.

Ma este fél nyolckor kezdődik az 58. cannes-i filmfesztivál a Lemming című francia thriller bemutatójával. Dominik Moll filmje négy ember, egy vacsora és egy mosogatóba szorult rágcsáló körül bonyolódik. "Vonzódom a furcsa dolgokhoz" - nyilatkozta a rendező, akinek már a Harry csak jót akar című sikerfilmjének témája sem volt éppen "normálisnak" mondható, főként mert a címszereplő is egy elmeháborodott szemétláda volt.

A fesztivál szervezői a rendezvény története során mindig arra törekedtek, hogy megtalálják az egyensúlyt a kisebb országok filmművészetét képviselő, alacsonyabb költségvetésű alkotások és a nagy hollywoodi szuperprodukciók között. Idén mégis némileg túlsúlyba kerültek az amerikai mozik, és nem csupán a számokban kifejezhető arányokat tekintve. Bár huszonnyolc ország ötvenhárom filmjét mutatják be, a fesztivál fénypontja kétségkívül A sithek bosszúja versenyen kívüli vetítése lesz, ami napokkal előzi meg a Csillagok háborúja utolsó részének május 19-i hivatalos premierjét. Az amerikai vonalat erősíti Frank Miller képregényének Robert Rodriguez-féle adaptációja, a Sin City is.

A fesztivál fődíjáért, az Arany Pálmáért idén huszonegy film száll versenybe, köztük olyan nagy visszatérők munkái, mint David Cronenberg, Wim Wenders, Lars von Trier és Gus Van Sant.

Tavaly Michael Moore Fahrenheit 9/11-e nyerte el a fődíjat. A fesztivál elnöke, Gilles Jacob idén figyelmeztette a zsűrit: a filmeket ezúttal lehetőleg művészi értékük és ne politikai tartalmuk alapján bírálják el. Aggodalomra valószínűleg nincs ok, a huszonegy versenyfilm közül egy sem hordoz olyan erős politikai üzenetet, mint Moore Busht kritizáló botrányfilmje.

David Cronenberg A History of Violence című filmje például arra keresi a választ, hogy miként dolgozza fel egy család az apa önvédelemből elkövetett gyilkosságát. Wim Wenders Don't Come Knockin' című alkotásának főszereplője egy az önmegismerés útjára lépő cowboy, Gus Van Sant egy drogos rockerről készítette Last Days című filmjét, és Lars von Trier is távol tartotta magát az aktuálpolitikától, minimalista Amerika-trilógiájának Manderlay című második darabja egy rabszolgatartó társadalomba vezeti a nézőt.

A magyar filmszakmát két hazai alkotás is képviseli idén Cannes-ban, Kenyeres Bálint Before Dawn című kisfilmje a rövidfilmek között fog versengeni, Mundruczó Kornél Johanna című munkáját abban az Un Certain Regard szekcióban mutatják majd be, amelynek Ifjúsági Díját tavaly magyar film, Antal Nimród Kontroll-ja vihette haza. Nagyrészt az Oscar-díjas Kerülőutak rendezőjén, Alexander Payne-en fog múlni, hogy megismétlődik-e a 2004-es siker, mivel ő elnököl majd a szekcióban.

Az Arany Pálma sorsáról határozó zsűri elnöke Emir Kusturica lesz, a döntésben többek között John Woo, az Ál/arc és a Rés a pajzson alkotója, Javier Bardem, az Oscar-díjas Belső tenger főszereplője és a mexikói szépség, Salma Hayek lesz a segítségére.

A fesztivált a brit Martha Fiennes, Ralph Fiennes testvére Cromophobia című, versenyen kívül induló alkotása és a díjkiosztó ünnepség zárja május 21-én.

Akárcsak a berlini filmfesztivál idején, az [origo] filmklub olvasói ezúttal sem maradnak le semmiről, ha nyomon követik munkatársaink mostantól rendszeresen megjelenő helyszíni tudósításait.

Varga Ferenc
Cannes, Franciaország