Rockerné megjavul

Vannak trendi és szenvedős drogos filmek. Az egyikben sok a menőzés, a másikban a főszereplő sokat van teljesen kikészülve. A Tiszta című film kísérletet tesz a két típus keverésére.

A Tiszta hősnője egy túladagolásban meghalt rockzenész özvegye, aki maga is küzd a heroinnal, a gyerekéért és a sikerért. A film egy trendi környezetbe ágyazott Családi kör epizódra emlékeztet. Fejlődéstörténet és gyors utazás Amerika, London, Párizs között. Egzotikus nő, sok nyelv, a gyerek hangsúlyozottan már DVD-t néz, MTV-s műsorvezető, börtön, rocksztárok, kiadók, leszbikus szál, Tricky a koncerten spanglival a kezében.

Ilyen háttérképek előtt folyik a személyes dráma. Gyors vágások, sokat mozgó kamera teszi még pörgősebbé a filmet, néha pedig nagy lelassulások és hosszú snittek mutatják meg, hogy most a belső problémákra koncentrálunk. E kettősség érdekessé teszi ugyan a filmet, de nem engedi, hogy a két irány közül bármelyik is nagyon hiteles, meglepő vagy sokkoló legyen. A nyomasztáshoz laza, a lazázáshoz lelkizős, miközben egyes jelenetek nagyon jól sikerültek. A lendület azonban a film utolsó húsz percére kifújni látszik. Az Amerikában bemutatott változat pont ennyivel rövidebb az európainál, és nem biztos, hogy igénytelenebb verzió jutott a tengeren túli mozizóknak. A Filmklubban eddig látott alkotások közül leginkább a Tizenhárom címűre hasonlít a Tiszta: az is korrajz-kísérlet egy tipizált, bár jól részletezett eseten keresztül.

Mindkét szálban akadnak remekül sikerült jelenetek és közhelyes bemutatások is. A gyereket nevelő nagyszülők kórházi jelenete vagy az anya és a gyerek találkozása hiteles részek. Amikor a ködbe vesző Golden Gate híd jelképezi a reményt, és az ijesztő gyártelep felvillanó sárgás derengése a beállást, akkor viszont a leegyszerűsítés győz az érzékenység felett. Nagyon jók Tricky jelenetei, de a beszívott pincérlány hasra esése megint a közhelyek felé fordítja a film hullámzó színvonalát. Sok mindent akartak belerakni a filmbe, az ezredforduló pezsgő nyugati, multikulti éjszakai életét épp úgy, mint egy anya szenvedését. Ettől mindkét vonal kicsit elnagyolt és néha erősen didaktikus lett. A sors átélése helyett a megmutatás került a középpontba, sablonokat kellett kitölteni, nagyon erősen kísért végig a koncepció a filmben.

Maggie Cheung és a rendőrök | Nézz még több képet a filmből!

Miközben a problémák néha erősen átélhetők és a figurák is jól kitaláltaknak tűnnek, addig a dilemmák végül furcsán szelíddé tompulnak. A jövőtől rettegő nagypapa, a karrier-drog-gyerek háromszögben őrlődő anya gondjai ha nem is egyszerűen, de megoldhatónak tűnnek. És ettől kicsit érdektelenné válik a szenvedéstörténet, nem engedik a nézőnek, hogy igazán megrendüljön. A Christiane F. vagy a Dealer szenvedéstörténete itt is összekeveredik a Trainspotting vagy az Extrémek lazaságával.

A képek közben sokszor vonzók: a háttérben dj-zgető csávók a házban, a párizsi robogózás, a londoni szálloda, az éttermek és a divat-raktárak forgataga elég erőt adnak a filmnek ahhoz, hogy érdekes maradjon majdnem a végéig. A gyorsan váltakozó epizódszereplők és mellékszálak feszes ritmust adnak, igényességgel és pénzzel menthetővé vált a széthulló dramaturgia.

dr. Igó