- Mennyiben különbözik a filmben bemutatott sztárság attól, amit ön él meg?
- Ó, nagyon sokban különbözik, teljesen más. Az igazság fogságában főhőse rendkívül intenzív életet él. Ezt az intenzitást csak a színpadi előadók élik meg - én hiába játszottam színházban, az egy egészen másfajta színházi kultúra volt. Ahonnan én jövök, az egy sokkal visszafogottabb, jóformán burzsoá színész-lét, a filmbéli fiúk pedig inkább a mai rocksztárokhoz hasonlóak. Nem mondom, hogy nem ismerek olyanokat a szakmában, akik kissé megzavarodtak, drogoznak, és fűvel-fával szexelnek. De ez választás kérdése, én nem ezt választottam.
- Azt a kiüresedettséget sem szokta érezni, amit a filmbéli karaktere?
- Nem, nincs ilyen állandó nihil-érzésem. És ez annak köszönhető, hogy rengeteg értékes kapcsolatom van az életben: a családom és az évtizedes barátságaim. Az üresség érzésétől az embert csak a kapcsolatai menthetik meg - hacsak nem valamilyen csodalény az űrből. Én is, mint mindenki, a kapcsolataimtól függök. Aki pedig nem függ tőlük, és azt hiszi, mindenkitől független, az valójában egy nagyon veszélyes játékot űz.
- Valami ilyesmit játszanak Az igazság fogáságban főhősei. Akkor tehát nem Hollywood teszi ezt velük?
- Mindenki tudja, hogy Hollywood tele van boldogtalansággal: rengeteg az öngyilkosság, sokan válnak alkoholistává, házasságok mennek tönkre a hajtásban - egyáltalán nem az álmok földje. Ebből a szempontból Az igazság fogságában nem is hathat sokkoló revelációként. A film valójában az előadóművészek világában létrejövő kapcsolatokról szól. Nem kell ennél komolyabb üzenetre számítani - én utálom az üzeneteket, azok a vasárnapi iskolába valók. Szerintem a filmet egyszerűen csak azért érdemes megnézni, mert izgalmas bepillantást nyújt a felfokozott életű előadóművészek életébe. Azokéba, akik jóformán csak a színpadon élnek, ott viszont egy kicsit sem normális életet. Ezek a duók például - amilyenek ma már nincsenek is - tényleg úgy éltek, mint a házasok, mindent együtt csináltak: együtt drogoztak, együtt szexeltek. Amikor a film végén a karakterem megpróbálja megerőszakolni a partnerét, akkor valójában nem azért csinálja, mert homoszexuális. Sokkal inkább azért, mert ezen kívül már mindent megkapott. Tudja, hogy bármit megtehet, bármeddig elmehet, nincs határ. A partnerét kívül-belül ismeri, most birtokolni is akarja őt.
Colin Firth | Nézz sok képet a budapesti sajtótájékoztatóról! |
- Voltak valaha illúziói Hollywoodról?
- Nem, sosem voltak. De szerintem senkinek nincsenek. Nyilvánvaló, hogy nem Hollywood az a hely, ahol az ember sikeres és boldog lehet, vagy ahol jó életre lelhet. Ahhoz, hogy az ember ezeket a dolgokat megkapja, sokkal fontosabb, hogy a gyökereit megőrizze. A színészek döntő többsége sosem jut el Hollywoodba, és Hollywood nem is várja őket, ott főleg az amerikai színészekre van szükség.
- Ez nem teljesen igaz, az angol színészek mindig is vonzóak voltak Hollywood számára.
- Szerintem csak szűk határok között. Régebben például főként rosszfiúkat játszhattak. Az a korszak pedig, amikor a bevándorló filmesek nagy lehetőséghez juthattak, rég letűnt. Persze olyanok akadnak ma is, akik olykor-olykor ott forgatnak, de nem települnek át Hollywoodba, hanem ingáznak. Olyanok, mint Liam Neeson, Jude Law vagy Daniel Day-Lewis a világ más tájain is dolgoznak, színházban is játszanak.
- Ön ebbe a klubba sorolja magát?
- Nem, dehogy. Ők mindahányan óriási nemzetközi sztárok - csak példaként említettem őket, mint akik nem amerikai létükre valóban vonzóak Hollywood számára, és meg-megfordulnak Los Angelesben. Én ritkán kerülök oda, Londonban élek, és ez az a város, ahová tartozom.
Az igazság fogságában | Rachel Blanchard és Colin Firth |
- Szándékosan vállalt most egymás után két sötétebb karaktert is - előbb a Traumá-ban, aztán Az igazság fogságában című filmben?
- Én azért vállalok el egy filmet, mert a rendező személye érdekel, vagy a forgatókönyvet izgalmasnak találom, tele lehetőségekkel. Sosem játszom olyan szerepet, amely hasonlít egy korábbi munkámhoz. A Traumá-t és Az igazság fogságában-t is a rendező miatt vállaltam, mindkettejükkel évek óta szerettem volna együtt dolgozni. Marc Evans szerintem a világ - de legalábbis Nagy-Britannia - egyik legérdekesebb rendező egyénisége, nagyon alulértékelik, pedig óriási tehetség. Mellesleg a barátom jó néhány éve. Újra és újra szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy vele dolgozzak. Atom Egoyant ugyan személyesen nem ismertem, de a munkáit nagyon izgalmasnak találtam, és kimondottan vártam, hogy vele forgathassak.
- Mi volna, ha egy fiatal magyar rendező szeretne önnel dolgozni?
- Attól függ, ki lenne az a magyar rendező. Ha jó - igent mondok neki, ha rossz - visszautasítom.
- Milyen jó magyar filmeket látott mostanában?
- Nagyon sok filmet láttam az utóbbi időben, Szabó Istvántól például kedveltem A napfény ízé-t és a Csodálatos Júliá-t, és bár nem ebben az évtizedben volt, de a Mephisto is nagyon tetszett - vele szívesen együtt dolgoznék. A rendező nemzetisége sosem szempont nálam, csak a minőség.
Tinker Bella