Az elszánt diplomata (The Constant Gardener)
Rendező: Fernando Meirelles
Főszereplők: Ralph Fiennes, Rachel Weisz, Danny Huston, Pete Postlethwaite, Bill Nighy
Bemutató: 2006. január 19. - [origo] filmklubos vetítéssel!
Forgalmazó: SPI Magyarország
A Kenyában szolgálatot teljesítő brit diplomata idealista felesége brutális gyilkosság áldozata lesz. A férfi saját szakállára nyomozásba kezd, a szálak egy a multinacionális gyógyszergyáraktól a legmagasabb kormánykörökig terjedő összeesküvéshez vezetnek.
Saját szemünkkel láttuk: A pók-ban motyogó skrizofrén és a negyedik Harry Potter orr nélkül sziszegő Voldemortja után üdítő Ralph Fiennest újra egy normális szerepben látni a vásznon. Az Isten városa rendezője úgy kerekített feszes és intelligens thrillert John Le Carré 560 oldalas regényéből, hogy közben nem áldozta fel a történet komplexitását, és képes volt a minimumra szórítani a didaktikusságot és a James Bond-os motívumokat is. Az idősíkok között ugráló elbeszélésmód, valamint a kézikamerás megoldásokkal és élénk színekkel operáló képi világ végig fenntartja a feszültséget. A lobbanékony asszonyka szerepében Rachel Weisz különösen elbűvőlő, az Igazából szerelem lecsúszott rocksztárjaként megismert Bill Nighy is mély benyomást tesz a nézőkre, pedig mindössze két rövid jelenetben jelenik meg.
Kísérőzene: Ayub Ogada: Kothhbiro
+ + +
Darwin rémálma (Darwin's Nightmare)
Rendező: Hubert Sauper
Bemutató: 2006. január 26.
Forgalmazó: Budapest Film
1950-ben a tanzániai Viktória-tóba mesterségesen telepítettek be egy ragadozó halfajt, amely ökológiai katasztrófát idézett elő. Az európai piacokon értékes húsú sügért a helyi benszülöttekkel halászatták ki, akiket embertelen körülmények között dolgoztattak filléreként. Ezzel párhuzamosan Oroszországból folyamatosan érkeztek a fenyverszállító repülőgépek, szítva a térségben a véres konfliktusokat.
Azt beszélik...: Az utóbbi években dömpingje van a globalizáció negatív hatásait feszegető dokumentumfilmeknek. A francia-osztrák kooprodukcióban készült Darwin rémálma azonban jelentősen megrázóbb és hitelesebb társainál, mert a zsíros egyetemi állásban pöffeszkedő, rendkívül empatikus, tweedzakós okostojások helyett a multinacionális nagyvállalatok profitmaximalizáló tevékenységének valódi áldozatait szólaltatja meg.
Kísérőzene: TV on the Radio: Dry Drunk Emperor