Vincent Cassel: Bájos ördög vagyok

A Kisiklottak című thrillerben Vincent Cassel játssza a negatív főhőst Clive Owen és Jennifer Aniston oldalán. A film angliai bemutatója előtt Londonba mentünk, hogy elbeszélgessünk a francia színésszel, aki a Gyűlölet balhés gettólakójaként lett híres, később bőrdzsekis nyomozóvá vedlett a Bíbor folyókban, aztán a párizsi utcákon tombolt bosszúszomjasan, keresve a férfit, aki megerőszakolta a feleségét, Monica Belluccit. Az interjú alatt kiderült, hogy Vincent korántsem olyan félelmetes fickó, mint amilyen figurákat alakít, éppen ellenkezőleg, imádni való és okos férfi, aki szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát a bőrében.

Vincent Cassel sármja nem az a fajta, amire azt mondják, hogy "uralja a szobát". Amikor belép a hotelszobába, ahol hat kollégámmal együtt várok rá, rögtön tapasztalom, hogy az ember nem tudja levenni róla a szemét, ha egy helyiségben van vele, de mégsem dominálja a körülötte levőket, hanem egyszerűen lebilincseli. A vásznon is feltűnő vonásai, nagy, görbe orra, nagy fülei, majdnem 190 centis magassága és hozzá elképesztően vékony alkata élőben még markánsabbnak tűnnek, ugyanakkor, ahogy világoskék szemébe nézek, egyből meglátom a benne villogó játékos tüzeket, és ahogy elkezd beszélni, nyilvánvalóvá válik, hogy cseppet sem hasonlít azokra a rosszfiúkra, akiket legtöbb filmjében játszik.

Amikor délután sorra kerülök, hogy négyszemközt is meginterjúvoljam, ő már hat órája mást sem csinál, mint újságírók kérdéseire válaszolgat. Az elegáns Dorchester hotelben vagyunk Londonban, egy ugrásra a Marble Archtól, a Hyde Park mellett. Vincent ledobja magát a kanapéra, én készülök leülni vele szemben egy karosszékbe, és közben kicsit zavarban vagyok attól, hogy én is egy vagyok a sok faggatózó közül egy hosszú nap végén. De a zavarom azonnal elpárolog, amikor Vincent megütögetve maga mellett a pamlagot, invitál, hogy telepedjek mellé, hiszen úgy mégiscsak közvetlenebbül tudunk beszélgetni. Ahogy elkezdem kérdezgetni, cseppet sem tűnik úgy, mintha unná a helyzetet, miközben energikusan beszél, folyton ülőhelyzetet vált, olyan, mint egy kisgyerek a járókában, akinek nem elég nagy a mozgástere, és ezért rosszalkodik. Harminckilenc éves koráról csak a lófarokba fogott göndör hajában húzódó őszülő csíkok árulkodnak.

Az alábbiakban olvasható interjú a csoportos és a négyszemközti beszélgetés során elhangzottak szerkesztett változata. Az interjú során részletesen kitárgyaltuk a filmben található poénokat és meglepetéseket, úgyhogy azoknak, akik még nem látták a Kisiklottak-at, javasoljuk, hogy csak a film megtekintése után olvassák el a cikket.

- Élvezted, hogy egy ilyen rosszfiút játszhatsz?

- Igen, nagyon is. Az elején más volt a figura, egy szimpla rosszfiú volt, úgyhogy nem is akartam elvállalni. De Mikael (Hafström, a rendező - a szerk.) eljött hozzám Párizsba, leültünk dumálni, és láttam, hogy el lehet vinni olyan új irányokba ezt a szerepet, amelyekkel mindketten egyetértünk. Kitaláltuk, hogy LaRoche-nak legyen többszörös személyisége, mintha két ember lakna benne, és onnantól kezdve működött a dolog, elvállaltam.

- Az nem zavart, hogy az utóbbi évek több amerikai filmjéhez hasonlóan megint egy olyan filmről van szó, amelyikben európai a negatív figura?

- Óvatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy mibe ugrok fejest, nem vállalok el egy szerepet csak azért, mert a film amerikai. Gyakran felkérnek a negatív főhős szerepére, de csak néha fogadom el az ajánlatot. És amikor igent mondok, igyekszem formálni, magamévá tenni a szerepet. Ebben az esetben megpróbáltam valamennyire vonzóvá tenni a figurát, mert egy okos, őrült fickóról van szó. Úgyhogy akiben van egy kis rosszaság, az úgy jön ki a moziból, hogy "mmm, ez aztán belevaló rosszfiú volt!".

- Az amerikai filmekben időről időre változik a negatív főhős jellemző nemzetisége, az oroszok például már nem menők; szerinted véletlen, hogy francia lett a rosszfiú?

- Nem. Persze nem hiszem, hogy valaki kijelentette, hogy: "Mostantól a rosszfiúk franciák lesznek, mert ők nem akartak részt venni az iraki háborúban!", de végül mégis valahogy összeáll a kép: "Ja persze, francia, akkor nyilván ő a rosszfiú!" Ez természetes. Hosszú időn keresztül angolok voltak a negatív szereplők, de most ez változik azzal, hogy itt van Clive Owen, Colin Farrell stb., akik jófiúkat alakítanak. De mindig van valami mélyebb oka ezeknek a választásoknak.

Vincent Cassel és Clive Owen a Kisiklottak-ban

- Nem zavaró számodra, hogy, míg Franciaországban nagyon jó szerepeket kapsz, bonyolult figurákat alakíthatsz, Amerikában nem kapsz ilyen ajánlatokat?

- Nem hiszem, hogy a francia szerepeim bonyolultabbak voltak, szerintem ez egy összetett figura. Megpróbáltam rajta hagyni a kézjegyemet, és elégedett vagyok a végeredménnyel. Sajnos, tény, hogy ahhoz, hogy egy külföldi szerepet kapjon egy amerikai filmben, a rosszfiút kell játszania. De ez egyszerűen így működik. Kíváncsi lennék rá, hogy egy Franciaországban dolgozó amerikai színésznek mit tudna felajánlani a francia filmipar... El kell fogadni ezeket a sztereotípiákat ahhoz, hogy végül eljuthass oda, ahova szeretnél. Szóval nincs ezzel gondom, meg nem is játszottam azért annyira sok ilyen szerepet. Az Ocean's Twelve-ben nem kifejezetten rosszfiú a figurám, hanem egy ellenfél. Ki tudja, lehet, hogy az Ocean's Thirteen-ben majd visszatérek a csapat tagjaként?

- Milyennek látod ezt a fickót, akit a Kisiklottak-ban játszol? Vajon van szíve?

- Ó, igen, van szíve. Pont ezt próbáltam egy kicsit megváltoztatni a sztoriban. Szerintem szerelmes, megoszt valamit a lánnyal. Lucinda nem fekszik le senki mással végül is, hiszen a fickó mindig még az előtt megérkezik, hogy sor kerülne rá, és aztán ők ketten szeretkeznek. Olyanok, mint egy színitársulat, ha vége az egyik jelenetnek, jön a következő. Biztos, hogy LaRoche-nak nehéz élete volt, és ezen próbál túllépni valahogy. Amikor öl, csak azért teszi, mert nincs más választása. Szóval próbáltam kidomborítani az emberi oldalát; sokkal keményebbnek tetteti magát, mint amilyen valójában.

- Szóval inkább játékos, mintsem hidegvérű gyilkos?

- Játékos, abszolút, ugyanakkor készen áll rá, hogy a célja eléréséért megtegye, amit kell. De a legjobban azt élvezi, hogy valaki másnak tettetheti magát, eljátszhatja, hogy megerőszakolja a lányt, aztán leléphet a pénzzel. Ráadásul ennek van egy szexuális oldala is Lucindával; élvezik, hogy valaki más előtt szeretkeznek, és közben eljátsszák, hogy erőszak történik.

- Mit gondolsz a köztük levő kapcsolatról?

- A forgatókönyvben ez ugyan nincs benne, de szerintem azért állnak közel egymáshoz, mert hasonló volt a gyerekkoruk. Lucinda apja katona volt, ezért kemény férfiak közt nőtt fel. A fickó pedig azért olyan, amilyen, mert a francia kormánynak dolgozott. Korábban játszottam egy titkosügynökökről szóló filmben, és akkor jöttem rá, hogy aki a kormánynak dolgozik, az megtanul egy csomó olyasmit, mint például, hogy hogyan védje meg magát, hogyan kell egy terrorista merényletet végrehajtani, stb. És mihez kezdjen ezzel a tudásával az, aki már nem dolgozik a kormánynak? Úgy képzelem, ez a fickó rossz tapasztalatokat szerzett, amikor a kormánynak dolgozott, talán kirúgták, ezért otthagyta Franciaországot, és Amerikában bűnöző lett belőle.

- Azt a francia mondatot, amit Schine (Clive Owen figurája - a szerk.) kislányának mondasz, te találtad ki?

- Naná! A filmben elmondom franciául, aztán lefordítom úgy, hogy "olyan vagy, mint egy kis kavics, amit sodor magával a folyó", de valójában az a mondat egyáltalán nem ezt jelenti, hanem azt, hogy "olyan vagy, mint egy kis kavics, amit hamarosan feldugok apád seggébe".

- Mit gondolsz a film erkölcsi tanulságáról, hogy ha valaki hűtlen, pokollá válik az élete?

- Őszintén szólva engem nem nagyon érdekel. Tényleg van erkölcsi tanulsága a filmnek, de nem azonosulok vele. Ha rosszat cselekszel, megfizetsz érte? Sajnos nem.

- Akkor hogyan gondolkodsz a jóról és rosszról?

- Szerintem minden az ember saját ítéletére van bízva. Azzal nem tudok azonosulni, hogy a vallás és más tényezők által bizonyos dolgok tiltottakká válnak. Ha egy film tanulsága túlságosan fekete vagy fehér, akkor nem tudok hogyan viszonyulni hozzá, mert a valóság nem ilyen. Vallásos bentlakásos iskolában tanultam, valószínűleg ezért is lettem ilyen lázadó. A papok túlzásba vitték az erkölcs hangsúlyozását, talán ezért van gondom ezzel az egész témával.