Magyarok, ki szeret hülyéskedni?

Gondolta volna, hogy nem minden Verdák-rajzoló szereti az autókat? És hány százalék esélye van egy humortalan magyar rajzfilmesnek, hogy bekerüljön John Lasseter legendás csapatába? Az [origo] interjúja a Pixar csillagaival, egy nappal a Verdák hazai bemutatója előtt.

Bill Cone, a Verdák látványtervezője szerint a számítógépek, a technológia mégis kikerülhetetlen tényező. Cone, aki már a Toy Story-n is dolgozott, most szemét kidüllesztve, vékony karjával kalimpálva meséli: "az egész rajzfilmezés átalakult egy hatalmas étvágyú szörnyeteggé, ami örökké csak azt lihegi, "gyorsabban, jobbat, több memóriát..." A gépeknél hihetetlenül sebesen fejlődik, alakul át minden. A Verdák is csak így indult: "Csináljunk egy egyszerű kis filmet néhány autóval és egy városkával..." Aztán nézd meg, mi lett belőle! Soha nem lesznek olyan gyors komputerek, amik kielégíthetnék a vágyainkat" - magyarázza a piros Ferrari-pólót viselő, szemüveges látványtervező, majd elárulja, hogy a Verdák bemutatója után kivesz egy kis szabadságot, "mert ráfér". "Elmegyek a hegyekbe: hetekig csak csillagászkodok és tájképeket festek majd" - suttogja boldogan.

A Pixar-filozófiát tovább kutatva Jim Murphyvel és Scott Clarkkal ülök le beszélgetni. Murphy eredetileg újságírónak készült, ma a Pixar egyik főanimátora - tíz éve lépett be a cégbe. "Nem hiszem, hogy lenne valamiféle különleges munkamódszerünk a Pixarnál" - kezdi. "Az elején azt hittem, ha egy filmet megcsinálunk, a következő már könnyebb lesz. Hát nem így történt. Minden egyes film ugyanolyan komoly és nehéz feladat. Az egyetlen, amiből erőt merítünk, az az a szenvedély, amivel a munkánkat végezzük. Minden nap összeülünk, a kreatív csapat, az a harminc-negyven ember, aki egy filmen dolgozik, és megbeszéljük az ötleteket. Az ember kiáll a többiek elé és bedob valamit, egy poént. Ha nem nevet senki, ennyi volt, piros fülekkel a helyére sompolyog. De így dolgozunk, együtt. Ha van Pixar-módszer, akkor ez az. Együtt csinálunk mindent, egy csapat vagyunk. Senki nem vonulhat vissza az alkotói elefántcsonttornyába" - magyarázza Murphy.

Lasseterhez hasonlóan ő sem gondolja, hogy manapság egy animátornak elsősorban a számítógépekhez kellene értenie. "Ugyanúgy, ahogy te is használod a jegyzetekhez a tolladat, pedig ma már minden cikket a számítógépbe írsz, először mi is kézzel vázoljuk fel a szkeccseket. Az ötleteket papírra vetjük, aztán kézzelfogható modelleket csinálunk belőlük és csak ezután megy át minden a gépbe" - teszi hozzá.

Volt, akinek nem volt egyszerű dolga, amikor kiderült, hogy a Pixar következő projektje autókról szól majd. Scott Clark, aki 1996-ban még a rajzfilmstúdió legelső gyakornoka volt, ma pedig már a cég vezető animátora, így emlékszik a Verdák kezdeteire: "Engem általában a filmek, az animáció érdekel, nem az autók, úgyhogy kemény volt. Őszintén szólva nem is nagyon hittem a sztoriban az elején" - meséli Clark. "Aztán elkezdtem gondolkodni a karaktereken, és tessék, ma már mindent tudok az autókról, az autóversenyekről."

Jim Murphy és Scott Clark

"Igen, igen" - vág közbe Jim Murphy, "amikor a Némo nyomában-t csináltuk, én sem voltam nagy hal-szakértő, aztán mégis magával ragadott mindenkit a víz alatti világ. Most pedig, a Verdák alatt megtanultam értékelni az autódizájn legapróbb fortélyait. Hosszú folyamat volt, nem véletlenül tartott négy évig a Verdák megvalósítása. John (Lasseter - a szerk.) persze már a legelején pontosan tudta, mi hogy fog kinézni a mozivásznon... És tessék, most elkészült. Mindenki megnézheti."

Mesterházy Lili