Szereplők: Penélope Cruz, Carmen Maura, Lola Dueanas, Blanca Portillo, Yohana Cobo, Chus Lampreave
Almodóvar csodálatos világa: asszonyok, szellemek, régi és új múzsák, La Mancha szélmalmai, majdnem mindent anyámról
A nők: Többgenerációnyi idegösszeomlás szélén álló asszonyt kapunk ismét, pont amikor már attól féltünk, hogy Almodóvar megfeledkezett róluk. Raimunda a neorealista olasz filmek vaskezű, de istennői szépségű nőire emlékeztet, Anna Magnani meg is jelenik egy tévébejátszás erejéig, a hajviselet és smink pedig Sophia Lorent idézi. Penélope Cruz alakítása bámulatos, de az igazi Almodóvar-fanatikusok mégis Carmen Maura viszontlátásának örülhetnek igazán. A rendező szerint egyébként Raimunda pár év múlva olyan lesz, mint Gloria, a Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? főhősnője (ki más, mint Carmen). A hiúságát teljesen félrtevő Maura sokáig a háttérben marad, jelenléte csak apró komikus színfoltokat (orosz fodrászsegésként például) és a misztikumot szolgálja, de az utolsó negyedben könnyedén lenyúlja a filmet, pedig a többi szereplőnő is derekasan teljesít. A belső tenger-ből ismerős Lola Dueanason és a mozivásznon újoncnak számító tévésztáron, Blanca Portillon kívül meg kell említeni a 76 éves Chus Lampreave (A mit vétettem...? nagymamája) újrafeltűnését is, aki sokkal kisebb szerepekben ugyan, de Maura csúcsát beérve szintén hetedik alkalommal működik közre Almodóvar filmjeiben.
A férfiak: A faluban a férfiak és a nők teljesen külön életet élnek, amit az egyik jelenet kiválóan szimbolizál is, ennél sokkal több jelenés nem is nagyon jut a csak negatív értelemben erősebb nemnek. Annyit azért megtudunk, hogy Raimunda férje egy mihaszna senki, akinek halála, illetve hullájának eltakarítása csak plusz nehézség a házi teendők közt, míg a nagyapa még nála is negatívabb szereplő. Almodóvar minden eddiginél erőteljesebb támadást intéz a spanyol macsóideál ellen, de üzenete most is felemás: a filmben szereplő nők megpróbálnak férfiak nélkül élni, de a nővéri szolidaritás nem helyettesíti a boldog párkapcsolatot illetve a függetlenség sem a magányt. Hasonló végkicsengése volt 17 évvel ezelőtt a sokkal viccesebb Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-nek is.
Feledhetetlen: Állítólag három hónapig gyakorolta Penélope Cruz a címadó tangódal eltátogását, de megérte, mert egy percben összesűrítve felvonultatja a történet során felmerülő érzelmeinek teljes arzenálját, pusztán az arcmimikájával. És akkor még nem is említettük a könnyzacskók ellen intézett szemérmetlen támadás másik résztvevőjét, a ház előtti kocsiban lapuló szellem-anyát. Ez a jelenet egy az egyben a Tűsarok-ra való fordított szereposztású utalás és pont ugyanolyan jól működik, mint ott.
Értékelés: Megengedhet-e magának ennyi visszatekintést Spanyolország legprogresszívabbnak tartott rendezője? A saját maga által az anyaméhbe való visszatérésként jellemzett Volver sose jöhetett volna jobbkor: a karrierje kezdetén a diktatúra örökségét nyögő, elmaradott és falusias ország legalább annyira távoli, mint az öncélú groteszk jelenetek, vagy éppen Carmen Maura Pepije. Az elvárások persze nagyobbak voltak, mint valaha, de a visszatérés semmiképpen sem visszalépést jelent, az itt felsorolt és még számtalan lehetséges összefüggések pedig most is indokolttá teszik erre a bámulatos rendezői karrierre való visszatekintést.
(szeptember 7-től a mozikban)
Onozó Róbert