Tánc a nyilvános vécében

Tíz napon át egy naponta háromszor frissülő videoblogon keresztül bepillantást nyerhetünk Asia Argento színész- és rendezőnő életébe. Nem reality show, nem élő közvetítés - fájdalmas napló.

Asia Argentóról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy átlagos figura lenne, biztos, hogy nem. Feltehetően a SHOWstudio nevű divatoldal szerkesztőjének, Nick Knightnak is ezért jutott eszébe, hogy éppen őt kérje fel egy online videonapló létrehozására - no meg azért, mert jövő héten lesz egy divatbemutató, amelynek Argento lesz az egyik modellje.

A hazai közönség is ismerheti már a legendás horrorrendező, Dario Argento problémás lányát: játszott apja több filmjében, például a Traumá-ban, valamint többek közt a New Rose Hotel-ben és az XXX-ben is. Asia maga is rendez; eddig két nagyjátékfilmet készített, a Scarlet Diva-t és a The Heart is Deceitful Above All Things-t. Egyik sem tökéletes film, de mindkettő felkavaró: az első önéletrajzi ihletésű alkotás, amely egy sikertelen olasz színésznő szexuális és drogos kicsapongásait meséli el, a második, J. T. LeRoy novelláin alapuló dráma pedig egy pszichopata nő és kisfia viharos kapcsolatát követi nyomon.

A SHOWstudio oldalán Don't Bother to Knock (Ne fáradj kopogással) címmel tegnap elindult videoblog a tervek szerint tíz napon keresztül, naponta háromszor - délben, este hatkor és éjfélkor - fog frissülni. Az első videó máris megteremti az "asiás" alaphangulatot: Asia egy repülőtér nyilvános vécéjében tartózkodik, és szokás szerint úgy fest és úgy hangzik, mintha be lenne hernyózva. Miután figyelmezteti a nézőket, hogy őszinte ember, és ezért ez egy nagyon őszinte napló lesz, elmeséli, hogy most búcsúzott el a kislányától és a pasijától, aki hidegen bánt vele. Ezen a ponton majdnem elsírja magát, aztán viszont táncra perdül a fülkék közt, miközben idegenek ki-be mászkálnak.

Este hatkor Asia már a szállodaszobájában (?) fetreng, és szemlátomást sokkal rosszabb állapotban van, mint az előző videó rögzítése idején. Próbálja visszanézni a videofelvételt, amit a kislányáról készített a reptéren, de nem bírja nézni. A felvétel borzasztó hangulatát még az sem dobja fel, hogy Asia csak egy nyitott köntöst visel, amiből ki-kibukkan a melle.

Éjféltájban az ígért egy helyett mindjárt három rövid videót is kapunk, amelyek most már bizarrba hajlanak: Asia véletlenül felgyújtotta az egyik párnáját egy égő gyertyával, és úgy döntött, legjobb lesz a saját testével eloltani a lángokat - mi már csak azt látjuk, ahogyan égési sérüléseit kenegeti; aztán beszámol a Freaks című harmincas években készült filmről, amit ötéves korában látott, és nagy hatással volt rá, és elmeséli, milyen "freak"-nek, csodabogárnak lenni; végül már az ágyban fekve hallgatja, ahogy egy férfi telefonon (?) jó éjszakát kíván neki.

Nem tagadjuk, hogy ezeket a videókat nézegetve nem támadt bennünk ellenállhatatlan vágy arra, hogy Asia bőrébe bújjunk, viszont az is biztos, hogy nem bírnánk ki, hogy ne nézzük meg az összes többi felvételt is.

Bujdosó Bori