Szabadságtól a Szerelemig

Összegyűjtöttük az elmúlt évtizedek legfontosabb 56-os nagyjátékfilmjeit. Az idén bemutatott három új alkotás mellett korábbi, kifejezetten a forradalomhoz kötődő filmeket is jellemeztünk, a történelemhez fűződő viszonyuk és a minőségük szerint. Tetszési indexünket a lyukas zászlók száma jelzi.

Budakeszi srácok (2006)

Ki rendezte? Erdőss Pál, aki az utóbbi években elsősorban tévéfilmeket készített, de színházban is rendez. Több dokumentumfilmet forgatott már az 50-es évekről és Nagy Imréről is. Moziban utoljára Üvegfal (2005) című filmjét játszották.

Ki írta? Kovács István A gyermekkor tündöklete című önéletrajzi regénye alapján készült. A történet ezért jórészt megtörtént eseményeken, személyes emlékeken alapul. A forgatókönyvet Zahora Mária tévés forgatókönyvíró írta.

Kinek a forradalma? Egy ötödikes kisfiú, Istvánka áll a film középpontjában. Faluról érkezett anyukájához, aki 1955-ig lakásgondjai miatt nem tudta magához venni. Istvánka becsületes, vallásos és kíváncsi fiú. Játék huszárokkal szeret játszani, és a forradalom idején maga is katonának öltözik. Istvánka mellett tipikus sorsokat látunk: megőrülő kommunista funkcionáriust, felszabaduló túlbuzgó szerzetest, hadirokkant falábú portást. A háttérben aggódó és lelkes emberek fogalmazzák meg a forradalommal kapcsolatos kétségeiket és örömüket.

Hol játszódik? Budakeszin, távol a forradalom legfontosabb eseményeitől, de tüntetés és orosz tankok felvonulása azért itt is látható. A történet majdnem végig egy szanatóriumban játszódik. A szanatórium az ötvenes évek magyar társadalmát modellezi, úrhatnám sofőrtől a korrupt főtisztig.

Szerintünk: A Budakeszi srácok meglehetősen unalmas film. Az idegen világban botorkáló Istvánka egyszerre keres szeretetet és ismerkedik az 50-es évek nyomasztó, korrupt, félelmet és bunkóságot árasztó világával. Azonban egyik útkeresése sem hat erősen a nézőre. Amikor a családi dráma már pont kezdene izgalmas lenni, akkor minden gyorsan megoldódik, míg a történelmi háttér jórészt közhelyes jelenetekkel bontakozik ki. Ünnepélyek és tanórák jól kiszámítható fordulatai követik egymást. A lassan hömpölygő jelenetekben alig van feszültség, kivételt talán csak a néhány utolsó, forradalom alatt játszódó kép jelent. A statikus beállítások miatt sokszor a szereplők egyszerűen csak felmondják a kamerába az aktuális történelmi vagy magánéleti helyzetet, valódi dialógusok és átélhető konfliktusok alig akadnak. Szereplők helyett tipikus karakterekkel tömték tele a filmet, és ettől a mű hangos tablóképek sorozatára emlékeztet. Az ironikus komédia és a komoly dráma között ingadozik a film hangvétele, és ettől nincs egységes karaktere sem. Bár filmnek nem túl izgalmas, mozgó történelemkönyvnek elmegy, mert az 50-es évek problémáit és a forradalom nagy kérdéseit alaposan a szájába rágja a nézőknek.