Pálfi György: Ez egy kifordított világ

A Taxidermia bemutatója alkalmából beszélgettünk a rendezővel, Pálfi Györggyel, akitől megtudtuk, hogy miként segítette a film létrejöttét az, hogy Simó Sándor nem szerette a Hukklét, hogy Marlon Brando inkább meghalt, csak hogy ne kelljen szerepelnie a Taxidermiában és hogy Pálfi már újra forgat, de még nem tudja, hogy mit.

- Kezdjük talán az irodalmi alapanyagnál. Mik azok az elemek, amelyeket Parti Nagy Lajos novelláiból vettél át, illetve mennyire távolodtál el tőle?

- Nehéz elmesélni a különbségeket meg az egyezéseket is, mert ezzel rögtön a közepébe vágunk egy adaptációs problémakörnek. El kell dönteni, hogy az ember hogyan lesz hű a novellához. Mi azt az utat választottuk, hogy a szelleméhez és a nyelviségéhez leszünk hűek, de oly módon, mintha ihlető forrásként használtuk volna föl a novellákat. Ami így is volt, tehát bármikor, amikor bajom volt a filmmel, akkor újraolvastam a novellát, és az valahogy átsegített minket a dramaturgiai nehézségeken vagy azon, ha nem volt elég ötletünk. Ennek a két novellának, A fagyott kutya lábá-nak és A hullámzó Balaton-nak annyira erős a világa, hogy ebben mindig lehetett találni valamit, ami kihúzott minket a bajból, és tovább tudtuk mesélni a történetet. Amit Parti Nagy Lajos a magyar nyelvben művel, mi azt próbáltuk meg filmnyelvben művelni. Ez kihívás is volt, hogy hogyan lehet hasonlóképpen játszani a képekkel, mint ahogy Lajos játszik a szavakkal.

- Ennek a játéknak mik voltak az eszközei a filmben?

- Egy konkrétum: van egy olyan mondat A fagyott kutya lábá-ban, hogy a család teknője volt a leguniverzálisabb darab, amit használtak. Ebben tárolták a húst, ebben volt a kétheti fürdés, a disznóvágás után a húst ebben sózták be, és hát ebben alszik a főszereplő, mert számára nincsen ágy, hanem ez a teknő van. Nagyon sokat kellett azon gondolkodni, hogy ezt a mondatot hogyan tudnánk megmutatni. Az egész film arra épül, hogy ezt a teknőt használjuk, de nem volt eléggé előtérben, mert a nyelv könnyebben meséli ezt el. És akkor mi kitaláltunk egy olyan körforgást a teknő körül, amiben kicseréltük a teknő tartalmát, miközben a teknő maradt a helyén. Cserélődik a teknőben a hús, fürdenek benne, mosnak benne, alszik benne a katona, csecsemőt nevelnek benne, így mutattuk meg az univerzalitását, és ahogy az irodalomban, így a filmben is elnyerte azt a helyét, hogy nem csak egy teknőről van szó, hanem maguk a teknőben történő dolgok az élet egész folyamatát végig tudják mesélni, hiszen bölcsőtől a sírig mindenre használják.

Pálfi György

- Miért éppen Parti Nagy Lajost választottad, hogyan jöttél rá, hogy te ebből akarsz filmet csinálni?

- Ez egy hosszú folyamat volt, ami nagyon régre nyúlik vissza. Akartunk egy filmet csinálni, ami jobban megfelel a tanári elvárásoknak, amiket Simó Sándor, az osztályfőnökünk a főiskolán támasztott. Próbáltam olyan filmet írni, ami neki is tetszik. A Hukklé-t elutasította, mert nem olyan filmet várt tőlünk. Megírtuk Ruttkay Zsófival (a Taxidermia társírója - a szerk.)a szinopszist, odaadtuk Simónak, és nagyon tetszett neki. Ő történetközpontú alkotó volt, aki még a filmkészítésnél is jobban tudott anekdotázni, történeteket mesélni. Tulajdonképpen ő ezt tökélyre fejlesztette, ő egy "anekdotaember" volt. Folyamatosan ömlöttek belőle az anekdoták, és némelyiket el tudta mondani háromféleképpen. De ilyen félórás-egyórás anekdotákra kell gondolni. Ezt ő a mély baritonján nagyon tudta nyomni, csak leült oda az asztal végébe, és mesélt, mesélt, és nagyon szórakoztató történeteket mondott. Ezért szerintem közelebb állt hozzá a Taxidermia, mert a Hukklé-nak a története pont azzal játszik, hogy van-e vagy nincs története, észre lehet-e venni vagy sem. Azt hiszem, a történettechnikai kérdések őt nem érdekelték, inkább csak a történet maga, a Taxidermiá-ban meg vannak történetek. Én az irodalomban kerestem történeteket, és így jutottam el Parti Nagy Lajos novelláihoz. Az volt az alap, hogy beleástam magamat a kortárs irodalomba, hogy ők mit gondolnak.

- De miért, éppen nem volt saját forgatókönyvötleted?

- Mert nem akartam a saját életemet megfilmesíteni, mert azt gondoltam, hogy az még kevés ahhoz, hogy abból film legyen, ezért elkalandoztam arra, hogy miről írnak a többiek, nekik honnan vannak történeteik, mik foglalkoztatják őket.

- Az nem is merült fel, hogy ne kortárs írót vagy akár ne magyar írót adaptálj?

- Nem, ez fel sem merült. Én a magyar irodalmat néztem meg, azt, hogy azok, akikkel egy levegőt szívok és alkotó emberek, azok az emberek mit gondolnak a mai világról, azt kerestem, hogy vannak-e érvényes történetek.

- És ebben mi ragadott meg?

- A saját hülyeségem volt, ami megragadott. Hogy ebből a két novellából egy családtörténetet lehetett csinálni. Hogy van egy struktúra, amiből építkezni lehet.

Pálfi György a Taxidermia forgatásán

- A honlapon található összegzés szerint az első történet a szerelemről szól, a középső a sikerről, az utolsó pedig a halhatatlanságról. Mindhárom alapvető pszichológiai motiváció, benned volt tudatos törekvés arra, hogy az emberi motívumok gyökerét megragadd?

- Igen. Azt látom magamon, hogy nagyon a szerkezet és a struktúra felől közelítem meg a filmalkotást. Nagyon fontos nekem, hogy először meglegyen a váz. Akkor lett Parti Nagy Lajos írásaiból is film, amikor hirtelen összeállt az, hogy A fagyott kutya lába második világháborús történet, és egy nemzés története - vagy akár az is lehet, a második, A hullámzó Balaton pedig egy szocialista történet, és ez a két kor nagyon szépen jön nemzedékváltásban egymás után. Tehát szépen lehet ezt a harminc évet tartani. És napjainkig eljutva megint egy harmincas van benne, tehát az elmúlt hatvan évről így lehet beszélni. Így állt össze ez a szerkezet. Ugyanígy kezdtem tovább bontani, hogy ha már hármas egység, akkor a hármas egységen belül mik azok az emberi alapmotívumok, azok az ösztönök, amik meghatározzák a tudatot és a létet. És aztán erre lett a történet kihegyezve.

- Az "így mentem el" a film plakátján látható, de ez a mottó már korábban megszületett?

- Abszolút. Már úgy adtam oda Simónak, hogy én nem tudok egy "így jöttem"-történetet írni, amit kért, hanem ez egy "így mentem el"-történet. Ez egy kifordított világ.