Színes, szagos Parfüm

Bemutatták, tarolt és megbukott - egyszerre. Németországban vegyes érzésekkel fogadták az eddigi legnagyobb költségvetésű német filmet, a Parfümöt, Patrick Süskind regényének életre keltett verzióját. A bevétel lehengerlő, a kritika fanyalgó, az Oscar-díjra pedig esélyt sem kap.

A reklám-hadjárat kétségtelenül hatásos volt; Németországban hónapok óta futott a mozikban a Parfüm előzetese. Eleinte csak egyetlen rövid jelenetet láthattunk a filmből - de már az is elég volt, hogy a figyelmet felkeltse -, később egyre többet, egyre színesebb, izgalmasabb képeket. Dustin Hoffman az illatokról oktatott, Alan Rickman a lányát védelmezte, ezt a filmet mégsem ők tették érdekessé, hanem a német alkotók: Bernd Eichinger producer és Tom Tykwer rendező. Önmagában az, hogy együtt dolgoznak, hírértéket adott a produkciónak.

Bernd Eichinger legalább akkora császár Németországban, mint nálunk Andy Vajna. Ha nem még nagyobb, ő ugyanis nemcsak pénzt és sikert tudhat maga mögött, de ízlése és alkotói tehetsége is van. Nemcsak, hogy olyan nemzetközi sikerfilmeket jegyez producerként, mint A rózsa neve, a Kísértetház vagy a Végtelen történet, de ő szerezte a legutóbbi német Oscart is a Hontalanul Afrikában című filmmel. Az Oscar-díj persze nem minden, A bukás című Hitler-filmje például csak a jelölésig jutott, viszont nagy port kavart világszerte. Ebben pedig még az átlagosnál is nagyobb része volt, mivel nemcsak a produceri, hanem a forgatókönyvírói feladatokat is ő látta el. Nehéz röviden összefoglalni, Bernd Eichinger mennyit tett a német filmért, hány rendező köszönheti neki a sikereit (hogy csak a legismertebbet említsük: Wolfgang Petersen), mekkora megtiszteltetés egy fiatal rendező számára, ha ő kéri fel egy filmre.

A lehetőség pedig ezúttal Tom Tykwernek jutott, aki szintén nem ismeretlen a német - és a nemzetközi - közönség számára. A lé meg a Lola című filmjével világhírűvé vált rendezőt hamar felkapta Hollywood, talán túl hamar is, a Cate Blanchett főszereplésével készített A gyilkosok is a mennyországba mennek ugyanis csalódást okozott. Az "izgalmas alkotók" klubjából mégsem rúgták ki, legutóbb a Paris, Je T'aime című szkeccsfilmben jegyzett egy epizódot, olyan rendezők mellett, mint Alfonso Cuarón, Olivier Assayas, Alexander Payne, Gus van Sant, Isabel Coixet és a Coen fivérek. Az elmúlt három éve azonban kizárólag a Parfüm adaptációjával telt.

Bernd Eichinger azt állítja, azonnal filmet akart forgatni a regényből, amint kiolvasta. Mindez 15 évvel ezelőtt volt, a könyv megjelenésekor, amikor a szerző, Patrick Süskind még hajthatatlan volt, nem akarta eladni a jogokat. Eichinger azonban igazi vadász, nem hagyta annyiban a dolgot, az elmúlt években újra és újra megostromolta a kiadót. Közben a regényből bestseller lett, több mint 40 nyelvre lefordították, és világszerte 15 millió példányban kelt el.

Tom Tykwer és Bernd Eichinger | Még több kép a filmből

"Los Angelesben voltam épp - ez 2000-ben történt -, amikor mozgolódás támadt a könyv körül. Megérzi az ember, ha résnyire nyílik a kapu. Rögtön hívtam a kiadótól Keel urat, aki azt mondta: 'Hát igen, Süskind úr most valóban hajlandó lenne arra, hogy bizonyos feltételek mellett eladja a megfilmesítés jogait.' Repülőre szálltam, és Zürichbe utaztam. És Süskind tényleg megenyhült, ami annyit jelentett, hogy egy bizonyos összegért valóban eladta a jogokat. Többet nem is akart foglalkozni a filmmel, a pénz kellett neki, semmi több " - mesélte Eichinger a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A 10 millió eurós árat saját zsebből állta.

A produkció sorsa eldőlt, most jött a nehezebb feladat: forgatókönyvet írni a regényből. Eichinger úgy döntött, ő tudja legjobban, mit akar kihozni a projektből, tehát a forgatókönyv megint az ő munkája. "Semmiképp nem akartam, hogy a könyv eredetisége elvesszen. A Parfüm esetében egy egész halom problémával állunk szemben - a filmezés alapvető szabályait kell sutba vágnunk ahhoz, hogy ezeket a problémákat megoldjuk. A történetben nincsen Jó és Rossz. Nincs igazi hős sem, aki a Jóért küzdene. Nincs benne szerelmi szál, nincs tulajdonképpeni cselekmény, ha úgy tetszik, nincs benne egy árva konfliktus sem. A film szempontjából a legrosszabb, hogy a főszereplő még csak nem is tanul semmit a a történetből. A mi filmünk - a filmek 95%-ával ellentétben - nem az önazonosság kereséséről szól, hanem csupán egy rajongásról" - nyilatkozta Eichinger, aki bevallotta, azért is volt kénytelen maga írni a forgatókönyvet, mert a legnevesebb hollywoodi szerzők visszautasították a felkérését, mondván: lehetetlenre vállalkozik.

Alan Rickman | Még több kép a filmből

Amint azonban a forgatókönyv elkészült, a rendezők sorba álltak Eichinger Los Angeles-i irodájában. Még Ridley Scott is jelentkezett a feladatra. Ő azonban tudta: nem klasszikus kosztümös filmet akar. Kosztümöset ugyan, de modern felfogásban. Egy kötéltáncot a széles közönségrétegeket elérő kommersz, és az ínyenceknek szóló kísérleti film között. Erre találta legalkalmasabbnak Tom Tykwert.