Lucia Brawley: Nagyon extrovertált vagyok

A Lora női főszereplője amerikai jókedvvel érkezett Budapestre, hogy anyukájával együtt részt vegyen a film premierjén. Harisnya nélkül, lenge ruhában jött, és szerencsére hozott is magával valamit a kaliforniai napfényből. Meg az ősei temperamentumából is: délies vehemenciával ölelgette egykori munkatársait, a férfiaknak pedig magyarul bókolt: "Jóképű vagy!", örülhetett mind.

- Az első percben tudtad, hogy mit akarsz kihozni Lorából? Rögtön ráéreztél a figurára?

- Igen. Már csak azért is, mert a forgatókönyvből elég egyértelműen kiderült, jól meg volt írva. És azt hiszem, azért is kerültem a filmbe, mert Gáborral az első perctől fogva jól kijöttünk, értettük egymást, ugyanarra gondoltunk. Ő azt szokta mondani, hogy már az első találkozásunk alkalmával be tudtam fejezni az ő félbehagyott mondatait, és ez igaz is. Persze amikor elkezdtünk forgatni, mind a ketten izgultunk, de az első nap végére fellélegeztünk, hogy oké, ez meglesz.

- Már az első forgatási napon?

- Igen, de ez csak egy pillanat, amitől megnyugodsz, és aztán azt mondod: csináljuk tovább.

- Mi volt akkor nehéz ebben az egészben?

- Hát például órákig, sőt egy egész éjjel állni az utcán zuhogó esőben, egy szál férfiingben, magyarul ordibáló férfiak között (jelenet a filmből - a szerk.). Vagy sapkában, sálban, télikabátban forgatni a nyári kánikulában. Meg egyáltalán, a fizikai és érzelmi terhelés. Meg a szex-jelenet...

- Arról még Nagy Péter is úgy nyilatkozott, hogy utána napokig nem tudott aludni. Úgy érezte, hogy másodszor is elvesztette a szüzességét. Téged is megviselt?

- Én még mindig nem tudok aludni... Vicc volt. De most képzeld magad elé: Péternek barátnője van, nekem férjem. Egyikünk sem csinált még soha ágyjelenetet. Elvileg nagyon intimnek kellene lennie, de a szoba tele van emberekkel, valaki a sarokban szendvicset majszol, mások szöszmötölnek, aztán kapod az instrukciókat, így mozogj, homoríts, most a köldöködre közelítünk... Szóval, sokkoló volt. Sokkoló ahhoz képest, ahogy elképzeltem. Nem könnyű szakma ez.

- Akkor most már másképp nézel a pornószínészekre?

- Minden tiszteletem az övék. (Kacag.)

- Péterrel, a legfőbb partnereddel egyébként jól kijöttetek?

- Persze, és nem is volt más választásunk, hiszen rengeteg időt töltöttünk együtt, és nagyon sok dolgot együtt éltünk át. Érzelmileg, úgy értem. Itt, a Skyfilm irodájában találkoztunk először, kint, az erkélyen. Nagyon furcsa volt elképzelni, hogy nekünk rengeteg közünk lesz egymáshoz, miközben még csak nem is egy nyelvet beszélünk. Én elég ideges voltam, de ő csak annyit mondott: "Én jó színész vagyok. És te?"

- Ilyen magabiztos volt?

- Igen, vagy csak így palástolta az idegességét. Szóval én meg azt válaszoltam, hogy remélem, én is. Elkezdtük összemondani a szöveget, és a végére már egymásba karolva próbáltunk. Valahogy gyorsan kialakult egy intim hangulat. Mire Gáborral felvettük az első jelenetünket - még csak próbaképpen -, már tökre egymásra hangolódtunk. Másnap pedig úgy éreztem, hogy furcsa, de mintha már nagyon jól ismernénk egymást. Nem tudom, ő hogy van vele, de nekem nagyon sokat jelentett a közös munka, hiszen ez volt az első nagy szerepem, ráadásul egy különös helyen éltem át, egy idegen országban, egy nagyon érdekes történetben.

- Mázli, hogy minden ilyen jól összejött, hiszen úgy jöttél Magyarországra, hogy még csak nem is találkoztál a partnereiddel, ki sem próbálhattátok. Mi lett volna, ha nem passzoltok össze?

- Ez nem csak mázli, hanem szakmai alázat is. Péterrel mindketten a színházból jövünk, ahol nagyon gyorsan kell beilleszkedned egy társulatba és kialakítanod a kapcsolatod a partnerekkel. Tehát mindenekelőtt tisztelned kell a színjátszást, a színészi hivatást. Ez mindkettőnkben megvan, és az is, hogy egymást jó színésznek találtuk. Ez számít igazán.

- Te milyen színházi tapasztalattal rendelkezel?

- Főleg Shakespeare-darabokban játszottam. A Rómeó és Júliá-ban a Dadát, a Lear király-ban Gonerilt, az Ahogy tetszik-ben Phoebét, A vihar-ban Mirandát. És például Csehov Három nővér című színművében Irinát. Rengeteget játszottam. Diákként a Harvard és a Yale egyetemek színpadán, aztán az amerikai közszolgálati tévében, New Yorkban az Off-Broadwayen, a Broadwayen. A színház az én igazi szenvedélyem.

- Amerikában nem válik jobban ketté a színházi és filmes színészet, mint mondjuk nálunk?

- Nem feltétlenül. Az én kedvenc színészeim pl. mindkét műfajban dolgoznak. Meryl Streep, Cate Blanchett, Glenn Close, Judi Dench, William Hurt, John Turturro, Frances McDormand, Philip Seymour Hoffman, Don Cheadle - ők mindannyian játszanak színházban is. Imádom Jeffrey Wrightot is.

- Jeffrey Wrightot én is imádom!

- Színpadon még jobb, mint filmen, hidd el! Láttam a Broadwayn az Angyalok Amerikában című darabban, meg amikor Marcus Antoniust játszotta a Julius Caesar-ban! És amit a Topdog/Underdog című előadásban produkált, az egyszerűen hihetetlen volt.

- De te most nem New Yorkban, hanem Los Angelesben élsz, igaz?

- Igen, a munka miatt odaköltöztem. Amikor a World Trade Center-be kiválasztottak, a Paramount Pictures mindent elintézett nekem: lakást, biztosítást, satöbbi. Azóta forgattam egy dokumentumfilmet az emberi jogokról, szerepeltem egy reklámfilmben, és most színházban próbálok.

- És hogyhogy a férjedet otthon hagytad?

- Macbeth-et próbál színházban, nem engedték el. Én is csak négy napra hagyhattam ott a próbákat.

- Kár, akkor nem tudod kiélvezni a sztárságot, amit a Lora hozhatna neked ebben az országban.

- Hát ezt most sajnos kihagyom. De azért ez alatt a másfél nap alatt is láttam, hogy egy-egy ember megismert, vagy legalábbis gyanús voltam nekik!

Gyárfás Dóra