- Hogyan kaptad meg a szerepet az Irina Palm-ban?
- Shooting Star voltam 2005-ben a Berlinalén. Minden évben van egy reggeli, ahol a castingosokkal találkozol. Ott beosztanak asztalokhoz, és az első asztalnál az angol casting direktor, Leo Davis ült mellettem. Beszéltünk pár szót, és megnézte az anyagomat. Körülbelül fél évvel később írt nekem egy e-mailt, hogy ráérek-e januárban, és el tudnék-e menni Belgiumba egy castingra. Igent mondtam, elmentem Brüsszelbe, találkoztam a rendezővel, aki csinált ott egy castingot. Később felhívott Leo, hogy megkaptam a szerepet.
- És Londonban forgattátok a filmet?
- Londonban, Luxemburgban és Lipcsében.
- Volt beleszólásod a karakter kialakításába? Eredetileg is magyar származású volt a figura?
- A könyvben eredetileg portugál volt a lány. Onnan derül csak ki, hogy magyar, hogy a gyerekével magyarul beszél. Nagyon jól meg volt írva a forgatókönyv, én nem sokat szóltam hozzá. Sam (Sam Garbarski, az Irina Palm rendezője - a szerk.) nem tudta, hogy mi legyen a karakter neve. Felmerült, hogy legyen magyarosabb vagy kevésbé magyaros, és a Lujzát én javasoltam. Ez onnan jött, hogy Ónodi Eszterrel viccből Blaha Lujza után mindig Lujzának hívjuk egymást. Ö már volt Lujza a Terézanyu-ban, ezért örültem, hogy most én is Lujza lehettem.
- Daniel Brühl mondta pár napja egy sajtótájékoztatón, hogy az anyanyelvén könnyen improvizál, de más nyelven képtelen rá. Te tudsz németül vagy angolul is improvizálni?
- Megpróbálhatom, de természetesen csak nyelvtani hibákkal és akcentussal tudok improvizálni. Ha olyan színésszel improvizálok, aki tökéletesen tud németül, akkor az már eleve ad egy hangsúlyt a dolognak. Három szóval is lehet improvizálni, csak természetesen kötöttebbek a kereteid, bizonyos dolgokat nem tudsz megugrani. Volt egy helyzet, amikor azt kérte a rendező, improvizáljunk úgy, hogy én vagyok fölényben. Az nagyon nehéz volt, mert nyelvileg nem voltam fölényben. A másik mindig sokkal gyorsabban tudott válaszolni, én maximum hangosabban tudtam üvölteni, de a fölényt nem tudtam improvizálni, mert ahhoz az kell, hogy osztani tudjam a másikat. De nem feltétlenül függ össze a színészet a nyelvvel. Természetesen vannak dolgok, amiket csak magyarul tudok megcsinálni.
- Másmilyen a személyiséged, ha idegen nyelven beszélsz?
- Biztos. Például azt a jellegzetesen magyar szivatgatós humort nem tudom más nyelveken megvalósítani. De az szerintem nincs is más nyelveken.
- Eddig milyen visszajelzéseket kaptál ezzel a filmmel kapcsolatban?
- Egyelőre csak jó visszajelzéseket kaptam. Láttad, a sajtótájékoztatón is az összes újságíró úgy kezdte, hogy nagyon tetszett neki a film.
Gryllus Dorka az Irina Palm egyik jelenetében |
- Jelenthet számodra áttörést ez a szerep ?
- Most már érzem, hogy ez a film biztosan kapott egy hangsúlyt, még ha csak itt a Berlinalén is. De azt sosem tudod, hogy mi hoz valamit, miből lesz valami más.
- Mit tudtál Marianne Faithfullról, mielőtt személyesen találkoztál vele?
- Nem tudtam róla semmit. De amikor megtudtam, hogy vele fogok együtt játszani, és mindenki azt mondta, hogy ő milyen híres, direkt nem néztem utána, mert nem akartam rágörcsölni arra, hogy 'jaj, ő most nagyon híres'. Mert tudtam, hogy a szerep szerint barátnők vagyunk, és nem szabad, hogy az érződjön, hogy én felnézek rá vagy tartok tőle. Inkább nem is olvastam el semmit róla. Ez aztán elég hamar ki is derült, és ő ezen nagyon jót nevetett. Aztán persze meghallgattam a cédéit, fantasztikusak.
- Milyennek ismerted meg?
- Nagyon jó fej, nagyon laza. Jó volt vele játszani, mert őszinte ember, és a szemébe lehetett nézni.
Marianne Faithfull és Gryllus Dorka az Irina Palm forgatásán |
- Hogy viseled azokat a külsőségeket (sajtótájékoztatók, interjúk, díszbemutatók stb.), amelyek egy ilyen film bemutatásával járnak?
- Ha olyan dologról kell beszélned, amit szeretsz, akkor az jó. Ha most egy olyan filmről kéne beszélnem, amelyről azt gondolom, hogy ciki, akkor sokkal nehezebb lenne.
- Hogy tekintesz vissza a shooting staros élményeidre?
- Izgultam, féltem. Tudod, ilyenkor az ember azt gondolja, hogy hú, most valamit kell csinálnom, most oda kell mennem, most jó benyomást kell tennem. Persze igazából tök mindegy, hogy milyen benyomást teszel, mert úgy is az számít, hogy hogy játszol a filmen. Lehetsz iszonyú kedves, de ha az anyagod nincs rendben, akkor nem lesz semmi. Ascher Tamás azt tanácsolta előtte: üljél le valami lépcsőre, cigizgessél, és várjál, majd fog történni magától. És mindig ez jutott eszembe, hogy Ascher mondta, hogy nem kell csinálni semmit, csak cigizgetni kell.
- Akkor már kint éltél?
- Igen, de akkor azt gondoltam, hogy még egy kicsit tanulok, és aztán visszamegyek. Most a jelenlegi fázisában az életemnek azt gondolom, hogy nem fogok holnap visszamenni, hogy itthagyjak mindent, ami az itteni életem. Most már biztosabban gondolom, hogy ez a kétlakiság lesz az én formám. De gyakran járok haza.
- Voltál most otthon a filmszemlén is?
- Csak egy napot a végén.
- Más élmény a szemlére menni így, hogy már nem vagy benne abban a bolhacirkuszban?
- Én szívesen vagyok benne. Forgattam idén is Török Ferivel és Novák Erikkel. Nagyon szívesen játszom magyarul, mégiscsak az a bázisom. Két éve kaptam meg otthon a legjobb női alakítás díját, tavaly játszottam egy napot Gárdos Péter filmjében, az idei filmszemlén pedig egy filmben sem szerepeltem. Tehát ha most csak otthon lennék, és nem lenne más lehetőségem, akkor valószínűleg már ki lennék bukva rendesen.