Az Egy botrány részletei zaftosan cuppogó bulvárhírt árnyal: férjezett, csinos tanárnő tiltott viszonyba bonyolódik fiatal tanítványával. A botrány ebben a történetben csak azért nem pattan ki sokkal hamarabb, mert Shebát (Cate Blanchett) és tizenöt éves szeretőjét (Andrew Simpson) véletlenül éppen Barbara Covett (Judi Dench) lesi ki. És Barbara Covettnek, Sheba idősebb kolleganőjének terve van a szenzációs információval.
Izgalmas gondolat: bemutatni a szextanárnő tragédiáját, az esendő, vágyaktól szaggatott ember rossz döntéseit, a rettenetes következményeket, a szégyenteljes bukást. A film mégsem a szenvedélyes Sheba, hanem a másik tanárnő vágyaitól lesz igazán érdekes: míg a botrány Blanchett körül kavarog, valójában Denchre figyelünk. Barbara Covett magányos, metsző humorú, fájdalmas, gonosz, és kétségbeesett ember. Erős, összetett karakter - erős, összetett reakciókat vált ki a nézőből. Dench játéka a szánalom, az iszony, a rokonszenv hullámait kavarja fel bennünk és ez a kavarodás izgalmasabb, mint a bűnös titok, ami a tiltott szeretőket összeköti. Blanchett lehet egyszerre szép és tehetséges, itt mellékszereplő, körülmény csak. A mindent elsöprő Dench mellett szinte eltűnik a vászonról.
Az Egy botrány részletei hatásosan indul, de a készítők belegabalyodnak az alapanyagba. Richard Eyre (Iris) és a forgatókönyvíró Patrick Marber (Közelebb) Zoe Heller naplóregényéből csináltak filmet, de valahol félúton úgy döntöttek, az eredetivel ellentétben mégsem kizárólag Barbara szemszögéből mesélik el a történetet. A döntés azért is rizikós, mert egészen eddig a pontig a keserű tanárnő epés naplórészletei tartják össze a filmet. Az angol gimnázium linóleum folyosója, vagy Shebáék családi vacsorája ettől lesz hirtelen személyes élmény; a gunyoros Barbara minden külső máztól, társadalmi konvenciótól lecsupaszított gondolatai egyszerre leplezik le a külvilágot és saját, rejtett világának torzulásait. Ezt a finom kettősséget dobják félre Marberék és innentől kezdve már csak pillanatokra kap erőre a film.
Egy botrány részletei | Cate Blanchett és Judi Dench |
A nézőpontok összekuszálásával a feszes tempó is fellazul. Sheba élete, döntéseinek háttere soha nem jelenik meg olyan markánsan, mint korábban Barbaráé. A két nő közti vergődő birkózás széttöredezik, aztán szétporlik a klisékben, amik lassan átveszik a hatalmat az erősen induló, merész film felett. Philip Glass mindent elárasztó, erőszakosan dagályos zenéje csak tovább tompítja az összhatást. Nagy kár, hogy Richard Eyre megijedt és nem merte leforgatni Heller könyvét úgy, ahogyan azt Heller megírta: a rendező megrémült és elszökdécselt a komor, felkavaró vég elől. A szextanárnő tragédiája ebben a filmben elvékonyodik és bulvárosan olcsó megoldással zárul, Barbara utolsó jelenete pedig méltatlanul, dühítően gyenge és elcsépelt befejezése ennek a felkavaró, hűvösen könyörtelen történetnek.