Szabad vergődés

Brutális nemi erőszak, gyengéd, kétségbeesett szerelem. Súlyos téma, erős színészek, nyomasztó világ, háromórás játékidő. Acélozzák meg lelküket és nézzék meg A szabad akaratot, mert megéri. Kritika.

Kemény film A szabad akarat, jobb, ha készülünk rá, hogy be tudjuk fogadni. A majdnem háromórás film hossza a legkevesebb, ami megviselheti a nézőt. A történet főhőse, Theo (Jürgen Vogel), az első öt percben brutálisan megerőszakol egy bicikliző fiatal lányt. Elkapják, több mint nyolc évre elmegyógyintézetbe zárják, aztán szabadon engedik. A film arról szól, Theo hogyan próbál egyszerre szabad és bűntelen maradni.

Örök kérdés, ott van a mindennapjainkban, de A szabad akarat extrém távolságot feszít bűnök és bűnök közé. Theo szörnyeteg. Theo áldozat. Theo bánt, és Theo szenved. Matthias Glasner filmje képes tükör helyett prizmát tartani hőse elé: finoman formált, ezer fényből, árnyékból összeálló komoly munka. A szabad akarat nem éri be egyszerű válaszokkal. A kérdések nyitva maradnak, mindenki csukja be a sajátját egyedül. Glasner elmondja, megmutatja a történetet, többet nem is akar. Nem oldoz fel, de nem is ítélkezik.

Jürgen Vogel nagyszerű erre a szerepre, mert nem próbálja patetikus grimaszokkal felerősíteni a mélyben kavargó drámát. Visszafogott, feszült, fű alatt kúszó indulatokkal dolgozik, keveset beszél, halkan szenved. Erőszakolóként hitelesen robban ki, szeretőként egyszerre szégyenlős és szenvedélyes. A lányt, Nettie-t, aki mellett Theo egy időre megnyugszik, Sabine Timoteo játssza. Neki nehezebb a dolga, mint Vogelnek: Nettie távoli, kidolgozatlan mellékszereplő marad Theo mindent magába szívó tragédiájában. Miért szereti Theót, miért menekül az apjától, hogyan lesz belőle cukrásztanuló, amikor a film elején még könyvelőként dolgozik apja cégében? Rendesen kikerekített karakter hiján Timoteo csak pillanatokra uralja a vásznat, akkor viszont erős és hatásos, méltó partnere a tragikus hősnek.

A szabad akarat nyomasztó, súlyos világát az operatőrként is közreműködő Glasner és Ingo Scheel acélos, szegényes kisvárosi képekkel festi meg: ezek a németek olcsó retróban, színtelen és ronda tárgyak között élnek. Külföldön lélegeznek fel, a tengerre meg csak meghalni mennek. A vég szerencsére könnyes szentimentalizmus nélkül érkezik. A hullámok egykedvűen morajlanak a háttérben, mint abban a római amfiteátrumban, Tiberiasban, amit éppen a tengernek háttal építettek, hogy valódi háttérként kísérje az ezeréves sorstragédiákat. Különleges élmény ez a film: távolságot tart, és így kerül közel.

Mesterházy Lili

A szabad akarat-ot március 6-án, kedd este 18.45-től a Művész moziban vetítik a német filmnapok alkalmából.