Cristian Mungiu: Mindig a sztoriból indulok ki

Cristian Mungiu szerény, derűs mosollyal adja sorra az interjúkat. Öt percre kapom csak el, több nincs, mert ezekben a napokban harminckilenc éves Mungiuval akar beszélgetni egész Cannes. Egy bárszéken ül, kék medence partján, de a filmje, amivel ideutazott, egészen más világról mesél. A Négy hónap, három hét és két nap egy diáklány illegális abortuszának és barátnője önfeláldozásának története a Ceausescu-korszak utolsó éveiből. A lenyűgöző film egyértelműen az idei fesztivál meglepetés sikere, és az Arany Pálma-díj nyertese.

- A Négy hónap... végén azt hirdeti a felirat, hogy a film egy sorozat, a Mesék az aranykorból első része.

- Igen, ez a terv. Izgat, hogyan éltünk a Ceausescu-érában és a Mesék az aranykorból ezt az időszakot dolgozza majd fel. Nagyon sok sztori kering azokról az évekről, és úgy érzem, érdemes ezeket megcsinálni filmen. Mindig a sztoriból indulok ki, a sztori mozgat, semmi más.

- Miért választottál egy ennyire női történetet, hogy erről a korszakról mesélj?

- Amikor forgatókönyvet írok, nem érdekes, férfi vagyok-e, vagy nő. Ha nem tudnám belehelyezni magam a karaktereim világába, más foglalkozást kéne keresnem magamnak. De nem is a női történeten volt a hangsúly, hanem a történeten. Ezt a sztorit évekkel ezelőtt hallottam az egyik lánytól, akivel a valóságban megesett ez az egész. Rettenetesen megrázott. Rájöttem, hogy filmet kell csinálnom belőle, hogy mások is megtudják, milyen dolgok történtek Romániában abban az időben. A lány, aki elmesélte ezt nekem, a forgatókönyvírás és az egész forgatás alatt mellettem volt és segített a tanácsaival, hogy minél hitelesebb legyen a film. A másik lányt nem ismerem és nem tudom, mit szólt a Négy hónap-hoz. Jó lenne megkérdezni.

- A segítőd a terhes lány volt vagy a barátnő?

- Erre nem szeretnék válaszolni, mert nagyon személyes ez az egész, és félek, hogy akaratlanul megbántanék valakit. Bocs.

Anamaria Marinca a Négy hónap, három hét és két nap című filmben

- Miről szól ez a film?

- Az a jó, hogy nem is olyan egyszerű meghatározni. Nem csak az illegális abortuszról szól a nyolcvanas évek végén, ez ennél sokkal összetettebb. Van benne abortusz, van benne Románia, és benne van egy nagyon bonyolult barátság is. Ami számomra a legfontosabb ebben a történetben, az a választások, amit ezek az emberek hoznak és az, ahogy utána vállalják a felelősséget ezekért a döntésekért. Az emberi élet összetettségéről akartam filmet csinálni, egy olyan sztorin keresztül, ami sokak számára megemészthetetlenül kemény és nyomasztó. Őszinte filmet akartam, hiteles történetet. Remélem, sikerült.

- Hogy bírod a cannes-i szédületet?

- Cannes elképesztő hely és azért örülök nagyon, hogy elhozhattuk ide a filmet, mert így rengeteg emberhez eljut ez a történet. Én magam egyetlen filmet se láttam, pedig itt vagyok már egy hete: egyszerűen nincs egy szusszanásnyi időm se, folyamatosan interjúkat adok, majd' széttépnek (nevet). Nem panaszkodom, persze, mert ez jó jel. Azt jelenti, hogy sokakat megmozgatott a filmem.

Mesterházy Lili