#2 - A faun labirintusa (2006, Guillermo del Toro)
A jelenleg is Magyarországon vendégeskedő Guillermo del Toro korábbi remekművéhez, az Ördöggerinc-hez hasonlóan most is két horrorfilmet gyúrt egybe; a túlvilági és a történelmi borzalmakat (mindkét filmben a spanyol polgárhaború adja a hátteret) a főszereplő gyermek elméje kapcsolja össze. Míg a szeszélyes faun hajmeresztő kihívások elé állítja Oféliát, a valóságban sokak élete tényleg hajszálon múlik, a mostohaapa tábornok pedig pontosan úgy viselkedik, mint egy egydimenziós mesegonosz. Természetesen ő okozza kiskorú hősnőnk vesztét, és nem a falánk óriásvarangy vagy a szemtenyerű rémség. Az elkóborolt hercegnőt a mennyország helyett mesebeli királyságukban ölelik újra magukoz a szülei, saját életének feláldozásával pedig megmenti újszülött kisöccsét - kétségtelenül az utóbbi idők legszomorúbb hepiendje.
+ + +
#1 - Parfüm: Egy gyilkos története (2006, Tom Twyker)
Patrick Süskind megfilmesíthetetlennek tartott regényének a filmváltozata sok ponton elbukhatott volna (a könyv legszőrösszívűbb hívei szerint el is bukott), de talán két jelenet emelkedik ki igazán a kockázati tényezők közül: a csúcspont (az össznépi orgia) és a katarktikus finálé (az össznépi kannibalizmus). Kétségtelenül egyik sem az az esemény, amit sokan szívesen végignéznének a mozivásznon, de Tom Twyker rendező bravúros vizuális érzékkel nyúlt az alapanyaghoz, amiért talán még az is megbocsátható neki, hogy tipródó romantikust csinált az antihősből. Grenouille a film szerint az első szerelem nyomában szedte áldozatait, és ha egyetlen lány illata sorozatgyilkossá tette őt, akkor hogyan is csodálkozhatnánk azon, hogy a gondosan elkészített gyönyör-illatkoncentrátum magára permetezése után pedig őt falják fel szőröstül-bőröstül az embernek nevezett ösztönlények?
Onozó Róbert