A lelküket is beleadták

Nyilvánvaló, hogy a rendezők többnyire saját életükből merítenek inspirációt filmjeikhez. Egyes esetekben annyira direkt módon, hogy a néző pók lesz a falon egy forgatásnál, meglesheti hogyan szűrik össze a levet a színészek, hogyan borulnak ki az alkotók és milyen kompromisszumokat kell meghozni a művészetért. A legjobb "film a filmben" próbálkozásokat tekintjük át Hajdutól Truffaut-ig, a szerepért szexelő színészpalántától a stáb tagjait mészároló vámpírig.

2. Mulholland Drive (David Lynch)

A film a filmben: egyszer mondják a címet, de nem hallatszik

A rendező: Adam Kesher (Justin Theroux)

Itt szerepelhetne a már a magyar mozikat is meghódító INLAND EMPIRE is, de ezúttal a hasonló következtetésekre jutó, de lényegesen összeszedettebb elődjét éltetjük. A filmet titokzatos maffia pénzeli, a rendező felesége a medencetisztítóval kamatyol, a színésznők pedig először bújják, majd ölik egymást - az álmok városa Lynchnél a rém- előtaggal egészül ki. A filmtörténelem legjobb casting jelenetét is láthatjuk, melynek köszönhetően Naomi Watts-ot felvették a hollywoodi szupersztárok ligájába is.

+ + +

1. Amerikai éjszaka (François Truffaut)

A film a filmben: Bemutatom Pamélát

A rendező: Ferrand (François Truffaut)

Hiába kerestem volna modernebb első helyezettet, Truffaut 1973-as remekművében már mindent elmondott az alkotói folyamat látványosabb szakaszáról. A filmbéli rendezői székbe egész egyszerűen magát helyezte, nem mintha egyébként bármi kétségünk lehetett volna afelől, hogy számtalanszor akadt dolga a színészek között kialakult forgatási románcokkal, képzelt idegösszeomlásokkal, egyéni módszerekhez ragaszkodó dívákkal és utolsó utáni pillanatban felmerülő forgatókönyv-átírásokkal. Végül az egész káosz összeáll egy dinamikus és jó hangulatú, a filmkészítéshez intézett szerelmi vallomássá.