Egyáltalán nem ciki

Mindenki megőrült, hogy láthassa végre, most meg csak fanyalognak. Persze, hogy kockázatos vállalkozás volt belevágni a Macskafogó folytatásába, hogy elképesztő elvárásoknak kell megfelelnie, és hogy a felfokozott kíváncsiság óhatatlanul magával von némi csalódottságot. De Ti, kedves Filmklub-olvasók ne hagyjátok magatokat! A Macskafogó 2 - A sátán macskája mindenképp érdemes a figyelmetekre.

Najó, még ezt az egy cikket olvassátok el a Macskafogó folytatásáról, aztán többet ne. Nem mintha én lennék, aki megmondja a tutit, hanem mert nincs értelme. Én is csak menekültem a sajtóvetítés után, amikor az előcsarnokban mindenki előjött a véleményével. Naná, hogy az volt a legmenőbb, aki a legjobban szenvedett. "Na, megyek, felejteni!" - húzott el mellettem egy kedves barátom, és felidézte bennem az érzést, amikor mindenki jófej, aki unatkozott, csak én kuncogtam hülyén a "fárasztó" poénokon. Pedig a teremben még többesszámnak hangzott.

Szóval nekem tetszett. Nem volt gondom vele, hogy egy perc alatt elfogadjam, és el is higgyem, hogy Rudolf Péter mindig is a Macskafogó része volt. Az új főszereplő, Stanley abszolút belepasszol a csapatba, és ugyanez érvényes Torzonborzra is. Megnyugodtam, hogy nem lett belőlük 3D-s hollywoodi lényecske nagy, csillogó szembogárral, hanem maradtak rajzfilmfigurák. A többiek dettó. A háttér lett csak komplexebb, ez viszont ma elvárás, szóval rendben van.

A szellemiség a régi. De annyira, hogy klasszikus Pannónia Filmstúdiós aurája van. Például a szereplők értelmes egerek, és a párbeszéd köztük nem információ-osztásról szól, hanem arra van, hogy a jellemüket, a szándékaikat és a kételyeiket megfogalmazzák benne. Rengeteg az utalás az elmúlt 10 évünkre, nem is akartam elhinni, hogy Nepp József ennyire képben van. Persze, nem is egyedül övé az érdem. A stáblistán szerepel egy külön gegcsapat, amelynek tagjai érezhetően nem hagytak veszni egyetlen helyzetet sem. És ez jó: az amerikai sitcom-humor például arra épül, hogy minden szitut addig facsarnak, amíg az utolsó csepp poén ki nem csurran belőle.

A sztori nem igazán fontos, és nem is annyira eredeti: természetesen kiderül, hogy létezik még egy zsebkendőnyi terület a Földön, ahol a macskák megőrizték hatalmukat az egerek fölött. Arra téved újdonsült hősünk, Stanley (újságíró, tehát felszínes és cinikus, de szeretni kell), aki azonnal csapdába esik, ám akad egy segítője, Torzonborz (röviden: Torzon), aki segít neki megszökni, és felhívni az egerek figyelmét a veszélyre. Közben a macskákhoz is megérkezik a felmentő sereg "A sátán macskája" személyében.

Nem kell megijedni, a film egy hansúlyos pontján megjelenik maga Grabowski is, kicsit meghízva, megereszkedve, belassulva, de a régi jelmezében. Mégiscsak 21 év telt el az utolsó kaland óta, és közben konzerv-gyáros lett belőle. A többi régi kedvenc sem maradt ki a történetből, úgyhogy ezzel is sikerült minden vágyat kielégíteni. A patkányok első jelenete (egy lezser rablási procedúra) például abszolút az eredeti Macskafogó színvonalát hozza.

Elmondom röviden, mi a jó a Macskafogó 2-ben:

1. Olyan hungarikum, ami abszolút univerzális, hovatovább kozmopolita.
2. Kötelességtudóan egyesíti a régit meg az újat - minden téren.
3. Minden 60 másodpercre van egy poénja - nem mindegyik sül el egyformán jól, de mondjuk a feléért megérte. (Egyik kedvencem például a jogvédő szervezetek szalagja - erre majd akkor emlékezzetek.)
4. A magyar szinkron hőskorát idézik a színészi alakítások. A legjobb színészek adták hozzá a hangjukat, és mindannyian ki is tettek magukért. (És amikor Darvas Iván hangját hallottam újra, akkor végképp elolvadtam.)
5. Nagy Öregek és a fiatal alkotók együtt - ez egy nagyon jó kombináció, erősen érezhető is a filmben.
6. Ezt a részt is érdemes lesz többször megnézni, mert a sok apró részlet mindig tartogat majd meglepetéseket.

Elárulom, hogy még így is akadt húsz perc a filmben, amiről lemaradtam. De nem tehetek róla, elkezdődött a macska-egér háború, és nálam az autós üldözés és a csatajelenet azonnal aktiválja az alvás-üzemmódot. Mire felébredtem, helyreállt a világbéke.