"Tehetségesek vagyunk és szabadok"

A huszadik születésnapját ünneplő Európai Filmakadémia szombat este kiosztotta a 2007-es év legjobb európai produkcióinak járó kitüntetéseket. Hollywood és az angolszász művészek látványosan ignorálták az európai Bábel tornyát, hiába gyűlt össze a kontinens legendáinak nagyja húsztól száz éves korig. A legjobb viszont tényleg a legjobb lett: folytatódik a román 4 hónap, 3 hét, 2 nap diadalútja. Helyszíni tudósítás Berlinből.

Az Európai Filmdíj (korábban Félix-díj) húsz éve szimbolizálja az öreg kontinens önpozicionálását az amerikai filmgyártás ellenében. A kezdeti "miénk a művészet, övék a pénz" attitűd már egy ideje nem állja meg a helyét és a vasárnap délelőtti névsorolvasásból ennek megfelelően puccos Oscar-szerű gála lett minden második évben az Európai Filmakadémia székhelyén Berlinben. Páros években kirándul a díjátadó, tavaly először jött Kelet-Európába (Varsó), jövőre Koppenhága, 2010-ben pedig Tallin ad otthont a rendezvénynek.

Mint minden díjkiosztó, ez is hosszabb a kelleténél, sokat kell tapsolni és sok az üres duma, ezért jó tudni, hogy a vágott, csak az izgalmas részekre koncentráló változatot december 8-án leadja az HBO. A helyszínen viszont Julie Delpy-be botlok a ruhatárnál (jól kezdődik az este!), Jirí Menzelbe a mosdóban és Jean-Marc Barrba a bárpultnál. A vörös szőnyeges bevonulást a nagyobb filmfesztiválokkal ellentétben nem fél kilométerről, kamerás telefonnal hadonászó embertömeg mögül nézem, hanem két lépésnyi távolságból. A glamúrt elsősorban a francia színésznők képviselik: egymás sarkába taposva ragyog Virginie Ledoyen, Emmanuelle Béart, Marion Cotillard és Jeanne Moreau. A Piaf-ban elcsúfított, az életben viszont káprázatosan gyönyörű Cotillard-t hosszú ideig fel sem ismerem - nagyon járt volna a Piaf sminkesének egy díj.

Marion Cotillard	Emmanuelle Béart

A bohócmaskarában bevonuló Wim Wenders partnerével együtt túlzásba viszi a pózolást, ő az Európai Filmakadémia elnöke, pedig vagy tíz éve nem készített jó filmet. Mindegy, az este során többször is bebizonyosodik, hogy az európai filmelit sokszor még a múlt bűvöletében él. Pedig ez az év szólhatna a fiatalokról: a legjobb film és rendező kategóriák jelöltjei között több még negyven sincs, a színésznők mezőnyében az átlagéletkor kb. 32, a hagyományosan német-francia-olasz-spanyol dominanciájú kontinens filmjeiben pedig török, román és izraeli szelek is fújdogáltak 2007-ben.

Bájos jelenetre leszek figyelmes: a két legnagyobb esélyes film (a román 4 hónap, 3 hét, 2 nap és a német-török Auf der anderen Seite) sztárjai összetalálkoznak a vörös szőnyeg mellett, Patrycia Ziolkowska lelkendezve bókol a legjobb színésznőnek is jelölt Anamaria Marincának, aki viszont nem ismeri meg a Fatih Akin-film főszereplőjét. Akin később akaratlanul is visszavág, amikor a legjobb forgatókönyv díjának átvételekor elszólja, hogy A királynő-t leszámítva egyik versenytársát - így a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ot - sem látta még. Már a cannes-i filmfesztiválon úgy tűnt, hogy ez a két film képviseli idén leginkább mindazt, ami az európai filmgyártásban jó - a tehetség és a szabadság kombinációját. A címhez is kölcsönvett proklamáció egyébként Penelope Cruz tavalyi köszönőbeszédéből származik, de a szervezőknek is nagyon megtetszhetett, hiszen a gála elején látható montázs végére is ezt a programjellegű mondatot vágták be.

Az est műsorvezetőiben, Emmanuelle Béart-ban és Jan Josef Liefersben az a közös, hogy mindketten küszködnek az angollal, a német színész kínos poénjai közül pedig az a nem szándékos baki a legemlékezetesebb, amikor lesvédezi a norvég Liv Ullmannt. A Bábel tornya hangulat egyébként konstans, a franciák többnyire franciául (esetleg frangolul), az olaszok olaszul, a spanyolok spanyolul karattyolnak. A németek udvariasan megmaradnak az angolnál, amikor pedig Maia Morgenstern románul köszönti az időközben legjobb rendezővé kikürtölt honfitársát, Cristian Mungiut, mindenki elnézően mosolyog. Mungiu egyébként kiemeli, hogy rengetegen gratulálnak neki anélkül, hogy látták volna a filmet, így reméli, hogy ha másra nem is, legalább arra jó lesz az elismerés, hogy az emberek megnézzék a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ot (nálunk januártól látható a mozikban!).

Az est első díját meglepetésre Guiseppe Tornatore filmje, Az ismeretlen nyeri - ez az európai közönség szavazásának eredménye, ami alátámasztja, hogy a közönség nem feltétlenül ugyanazokat a filmeket tünteti ki figyelmével, mint a kritikusok. A legjobb rövidfilmek alkotóit nem nagyon ismeri senki, de örömmel konstatálom, hogy az a spanyol srác (Eduardo Chapero-Jackson) nyeri, akinek a transzferautójába bekéredzkedtem a repülőtéren. A legjobb forgatókönyv, mint már említettem, a mindig vigyorgó Fatih Akiné (Auf der anderen Seite), akinek be kell érnie ezzel az egy díjjal, de 3 éve annyi szobrot nyert a Fallal szemben-nel, hogy úgyis biztos tele a polca.

Fatih Akin

A legjobb színésznő kategória hemzseg az izgalmas új tehetségektől: a holland (Carice van Houten), a román (Anamaria Marinca), az orosz (Ksenia Rappoport) és a francia (Marion Cotillard) lányokkal szemben két brit dáma áll: Marianne Faithfull (a Markos Iriná-ból bejátszott részben Gryllus Dorka is felvillan - ennyi mára a magyar dicsőség) és Helen Mirren. Utóbbi alakítása A királynő-ben valójában az évtized legjobb női alakítása is lehetne, szóval annyira nem meglepő, hogy bemutatása után több, mint egy évvel itt is győzni tudott. Nem meglepetés, és nem vitatható, de mégis kár, mert így az Európai Filmakadémia csak kullog a sor végén, holott egy díjkiosztónak adott esetben irányt is kellene mutatnia. Szívesen megvigasztalnám a csalódottnak tűnő Marion Cotillard-t ezekkel a szavakkal, de sebaj, a 2008-as Oscaron már úgysem kell Mirrennel versenyeznie. A brit film dámája egyébként az idei Oscarig vezető úton végighaknizott vagy ötven díjkiosztót, mindenhol megjelent személyesen - itt persze már nem.

Általános jelenség a Hollywoodban is befutott brit filmesek távolmaradása, a legjobb filmzenét is bezsebelő A királynő zeneszerzője sem jött el, az öt díjra jelölt (de hoppon maradt) Az utolsó skót király-ból pedig senki. Walter Salles, David Lynch és Wong Kar-Wai videóüzenetekben köszöntik a húsz éves európai akadémiát, Martin Scorsese pedig hűséges operatőrét, a német származású Michael Ballhaus-t élteti a képernyőről. Ballhaus egyébként a sakálrészeg Christopher Doyle-tól (Wong Kar-wai zseniális házioperatőre) veszi át életműdíját, aki szeretné leénekelni a színpadról a Leningrad Cowboyst, majd "kibaszott kurvák"-nak titulálja az operatőröket: "boldoggá teszünk benneteket és élvezzük is".

Michael Ballhaus és Christopher Doyle

A est legmeghatóbb pillanata a megemlékezés Antonionira és Bergmanra (az Európai Filmakadémia első elnöke), melynek keretében Liv Ullmann elmeséli a két eltávozott mester első és egyetlen találkozását, majd egy seregnyi legenda vonul fel a színpadra tisztelegni. Hasonlóan szomorú momentum a legjobb színész trófea bejelentése előtt a tavalyi nyertes, Ulrich Mühe (A mások élete) felemlegetése, aki nyáron 54 évesen hunyt el. A hangulatot nagyban oldja a díjat átadó Maria Gracia Cucinotta (Neruda postása) idétlen bakija, miszerint előbb jelenti be a nyertest a jelöltek bemutatásánál. Az izraeli Sasson Gabai így kétszer is örülhet a hírnek, hogy Európa filmes határai tágabbak a földrajziaknál. Az egyszerű lelkületű The Band's Visit ráadásul az év felfedezettje kitüntetést is begyűjti Eran Kolirinnek, aki első filmjével máris megoldást talált az arab-izraeli konfliktusra.

Wim Wenders, Manoel de Oliveira, Jeanne Moreau és Liv Ullmann

Az európai film nagyasszonyát, Jeanne Moreau-t (aki már tíz évvel ezelőtt életműdíjat kapott az Európai Filmakadémiától) álló ováció köszönti, ő pedig, visszautalva a szalonspiccen jócskán túljutott Christopher Doyle kinyilatkoztatására, büszkén kijelenti, hogy ő is, és a jelenlévők mind-mind a filmvilág kurvái. Mielőtt azonban a díjátadó elmenne egy MTV-gála menőző káromkodásokkal tarkított hangulata felé, kiderül, hogy az est fődíját az a román rendező nyeri, akire ez a megállapítás egy cseppet sem igaz. Christian Mungiu ugyanis saját maga producere volt, a Ceausescu-éra utolsó éveinek portréját kompromisszumok nélkül, végtelen empátiával és érzékenységgel dolgozta fel egy illegális abortusz történetére vetítve. Van rá esély, hogy 3 hónapon belül az Oscar-pódiumon is viszontlátjuk (Románia természetesen ezt a filmet nevezte az Amerikai Filmakadémia legjobb külföldi filmnek járó díjára is) Mungiut, de az elkurvulás nála kizárható, hiszen ő nem boldoggá tenni akarja közönségét, hanem elgondolkodtatni. Ez pedig elég ahhoz, hogy 2007-ben büszkék legyünk az európai filmre.

Onozó Róbert
Berlin, Németország

A díjátadó vágott változata december 8-án látható az HBO-n, csakúgy, mint a tavalyi "legjobb rendező" és "legjobb színésznő" kategóriák nyertese, a Volver.