Jönnek a románok!

A kelet-európai mozi évtizedekig a lengyel, a cseh és a magyar filmet jelentette a nemzetközi porondon, most viszont másról sem hallani, mint a román újhullámról. Posztkommunista búsongás, nyomasztó mindennapok realista tükörben és a balkáni virtus - a románok a régió minden jellegzetes stílusjegyét magukévá tették és nincs manapság A-kategóriás filmfesztivál vagy díjátadó nélkülük. A zseniális (és cannes-i fődíjas) 4 hónap, 3 hét, 2 nap hazai premierjének örömére utánajárunk hogyan lett a csekély filmművészeti hagyományokkal rendelkező keleti szomszédból a világ legizgalmasabb filmparadicsoma.

Lazarescu úr halála (Moartea domnului Lazarescu - 2005)
Rendező: Cristi Puiu
Szereplők: Ion Fiscuteanu, Luminita Gheorghiu

A román film új időszámításának kezdőpontja ez a film, hiszen szinte valamennyi nemzetközileg sikeressé vált utódja hasonló realista szemléletmóddal, kíméletlenül hosszú kamerabeállításokkal és a társadalmi problémák kendőzetlen bemutatásával operált. A cím már önmagában figyelemreméltó, hiszen a néző kezdettől fogva tudatában van a végkifejletnek (hasonló a helyzet a 4 hónap, 3 hét, 2 nap esetében is, ahol a terhes lány maga sem biztos állapotának előrehaladtában) és kétségbeesetten szemlélheti, hogy egy több évtizedes diktatúra következtében korrupttá és érdektelenné vált egészségügyi rendszerben az öreg, beteg emberek legjobban teszik ha csendben meghalnak. A visszafogottan bemutatott emberi közöny és a bajtársiasság teljes hiánya maróan ismerős lehet, és a fekete humort merészen adagoló forgatókönyvnek köszönhetően a néző végül maga sem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. A címszerepet alakító Ion Fiscuteanu sajnos egy hónapja megformált karakterének a sorsára jutott, és 2007. december 8-án elhunyt.

Díjai: Cannes-i Filmfesztivál, Un Certain Regard szekció fődíja, az Erdélyi Filmfesztivál 6 díja, Los Angeles-i filmkritikusok díja a legjobb női mellékszereplőnek (Luminita Gheorghiu), a pozsonyi, a chicagói, a koppenhágai, a motovuni, a norvégiai, a namuri és a trieszti filmfesztiválok díjai

+ + +

Hogyan éltem túl a világvégét (Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii - 2006)
Rendező: Catalin Mitulescu
Szereplők: Dorotheea Petre, Mircea Diaconu, Carmen Ungureanu, Jean Constantin

Üdítő élmény lett volna, ha az '56-os filmjeink között legalább egy akad, amelyik olyan pátoszmentesen, önironikusan és természetes hangot megütve mesél a forradalomról, ahogyan a románok mostanában vászonra viszik '89-et és a Ceausescu-diktatúra megelőző végnapjait. A trükk viszonylag egyszerű: nem színes, szélesvásznú történelmi tablót festeni, hanem a kisemberek hétköznapjain keresztül átélhetővé tenni az időszak szörnyűségeit és mindennapi örömeit, mint a Hogyan töltöttem a világvégét című filmben. Ebből kiderül, hogy mi történik azzal a diákkal, aki ledönti a suli folyosóján álló Ceausescu-fejszobrot, hogy a nyolcévesek hogyan képzelik el a forradalmat és hogy, aki a Dunát átúszva szeretné elhagyni az országot, az jobb, ha előtte sokat gyakorol jeges vízben. Ahhoz persze, hogy mindezt együtt éljük át a főszereplőkkel, olyan kiváló színészek kellenek, mint a főhős diáklányt, Evát alakító Doroteea Petre, aki egyszerűen beragyogja a vásznat. Csak így lesz a végén torokszorító a forradalom, nem azért, mert a forradalom magasztos dolog, hanem mert az ő forradalmuk, azoké, akiket másfél óra alatt megszerettünk.

Díjai: Cannes-i Filmfesztivál: Un Certain Regard szekció díja a legjobb női főszereplőnek (Doroteea Petre),

+ + +

Forradalmárok / Volt-e vagy sem? (A fost sau n-a fost? - 2006)
Rendező: Corneliu Porumboiu
Szereplők: Mircea Andreescu, Ion Sapdaru, Teo Corban

A Ceausescu-éra hattyúdalára való visszaemlékezek adják Corneliu Porumboiu bámulatosan minimál-költségvetésű komédiájának a keretét is. A rövid és látszólag egyszerű koncepciójú film azonban sokkal többet mond egy nemzetnek a múlttal való kollektív szembenézéséről, mint a mosolyogtató alaphelyzet sejteti. "- Forradalom volt-e, ha azután mentek ki az emberek az utcára, hogy Ceausescu elmenekült? - Persze. Mindenki úgy csinál forradalmat, ahogy tud." - ezt a témát feszegeti a moldvai kisváros helyi televíziója az 1989-es események tizenhatodik évfordulóján. A jobb híján a meghívottak közé került alkoholista professzor élő adásban váltig állítja, hogy ő bizony ott követelte a vezér távozását a főtéren, de a városka betelefonálgató lakói másképp emlékeznek. Az adás parádés jelenetei jelentik a film egyértelmű csúcspontját, de a hősként pózoló kisemberek háttértörténetei tragikomédiává mélyítik az intelligens, gyakran igen groteszk humorban bővelkedő vígjátékot.

Díjai: Cannes-i Filmfesztivál: Arany Kamera díj, az Erdélyi Filmfesztivál 3 díja, a koppenhágai filmfesztivál 3 díja