DiCaprio végveszélyben

Ridley Scott új filmje a Közel-Keleten játszódik, de nem sok köze van hozzá. Ridley Scottot nem érdekli a konfliktus: a Hazugságok hálója szimpla akciófilm, egy darab izgalmas pillanattal.

Első blikkre úgy tűnhet, a Hazugságok hálója újabb film Amerika lelkiismeretének szomorúan forrongó bugyrából. Olyasmi, mint a Syriana, a Kiadatás, vagy a Gyávák és hősök, csak éppen minden eddiginél bombasztikusabb, kacskaringósabb és - unalmasabb. És ez nagy dolog. Nem lehet könnyű unalmas filmet csinálni két remek színésszel a főszerepben (Leonardo DiCaprio, Russell Crowe), A tégla forgatókönyvírójával (William Monahan) és a Washington Post CIA-szakértőjével és egykori közel-keleti tudósítójával (David Ignatius), akinek a regénye ihlette a történetet. Ridley Scottnak mégis sikerül. De hogyan?

A téma Amerika a Közel-Keleten, terrorizmus, egzotikus, helyi viszonyok, amit vagy ismer valamennyire az amerikai katona/CIA-ügynök vagy egyáltalán nem. Az ügynöknek küldetése van: hajtja a misszió, hogy amerikai normák szerint, de mindenképpen jobb legyen ez a világ, akkor is, ha nem Amerikában vagyunk. Ez a fontos különbség a fent felsorolt filmek és a Hazugságok hálója között: leszámítva egy rövidke jelenetet, ahol DiCaprio kölyökképű, de kecskeszakállas ügynöke vendégségbe megy a csinos helyi ápolónő otthonába, nem nagyon merül fel, mit gondolhat, mit érezhet a másik oldal.

Scottot nem igazán sarkallja a kollektív amerikai lelkiismeret egyre növekvő feszengése, inkább háttérnek, díszletnek használja az arab világot. Westernt is forgathatott volna, ahol az indiánok rühellik a cowboyokat és állandóan borsot törnek egymás orra alá. A misszió szent és DiCaprio Ferris ügynöke kérdőjelek nélküli hős, még akkor is, ha gyakran bután néz maga elé, mert fogalma sincs, mi történik a feje fölött. Akár érti, akár nem, milyen hazugságok fonják őt be tetőtől-talpig, Ferris és a film biztos benne: az amerikai erkölcsi fölény sérthetetlen, az arabok veszélyesek, de legalábbis gyanúsak.

Hazugságok hálója | Russell Crowe és Leonardo DiCaprio

Innentől viszont már feleannyira sem érdekes a történet. Ferris ügynöknek van egy CIA-s főnöke, akit a meghízott, szemüveges Russell Crowe játszik és aki időnként bejelentkezik, fülében a mobiljával, hogy nagyhatalmi, blazírt dolgokat mondjon az ideges Ferrisnek. Crowe karakterét annyira sem lehet komolyan venni, mint Ferrist; egy nagy karikatúra az egész. Érthetetlen, minek kellett ehhez egy Russell Crowe-kaliberű színész. A harmadik szereplő a jordániai kapcsolat, a helyi titkosszolgálat vezetője (Mark Strong), egy nyugatiasra formázott, kikent-kifent dandy. Ezek hárman játszanak egymással, vagy inkább ők ketten Ferrisszel, és közben sok ember meghal. Felrobbantják, lelövik őket. Szörnyen hangzik, de ennél több kell: több emberi pillanat, több érzelem, intelligensebb indítékok, természetesebb csavarok. Hiába valós a film alapja, az igazi történet, a szépség, az emberi tragédia elveszett valahol.

Egyetlen pillanatra lesz izgalmas Scott jordániai westernje: a vége felé Ferrist elrabolják és nekiállnak, hogy megkínozzák és megöljék. Kapkod a kamera, nagy a hangzavar, ez most A sólyom végveszélyben-féle Ridley Scott, a háború, az erkölcsi nihil és a torokszorító hősiesség fémtorkú krónikása. Kár, hogy csak pillanatokra támad fel. A Hazugságok hálója se nem elég könyörtelen, se nem elég gyengéd ahhoz, hogy jó film legyen. Marad a langyos-lapos akciófilm, a hosszúra nyúlt középút.