Woody Allen vére felpezsdül

A Vicky Cristina Barcelona mintha megfiatalította volna Woody Allent: a tőle elvárt szellemességgel és a tőle már nem is remélt könnyedséggel meséli el egy mediterrán nyár szerelmi négyszögét.

A gyermetegen idétlen Füles és a mélabús Kasszandra álma után Woody Allen egy könnyen fogyasztható, könnyen szerethető, mégis okos filmet csinált, amilyet már rég nem kaptunk tőle.

Interjúkban hangsúlyozta, hogy csakis azért lett Barcelona a helyszín, mert onnan jött a pénz a filmre, de a levegőváltozás nem csak főhősnőinek, neki is jót tett. A mester felüdült és kivirult: a neurotikus New York-i játszi könnyedséggel navigálja spanyol, amerikai és angol szereplőgárdáját a mediterrán vidéken, az ezredforduló táján filmjein érezhető elnyűttség már sehol. Allen annyira friss, hogy simán beköltözik nem is egy, hanem mindjárt két fiatal nő lelkébe.

A furcsa cím sommázza a történetet - két amerikai diáklány, Vicky (Rebecca Hall - Christian Bale felesége volt a Tökéletes trükk-ben) és Cristina (Scarlett Johansson) Barcelonában töltenek egy nyarat Vicky rokonainál - és kiolvasható belőle a film teljes mértékben Hollywood-idegen, de nagyon is életszerű konklúziója, miszerint az őrületes érzelmi és szexuális kalandok ellenére, melyeken a lányok két hónap alatt átesnek, alapvetően egyikük sem változik. Olyanok maradnak, mint a film kedves narrációval kísért nyitó képsorán: Vicky racionális, biztonságot és hűséget igénylő, Cristina pedig impulzív, folytonos izgalomra és változatosságra vágyó.

Javier Bardem és Penélope Cruz a Vicky Cristina Barceloná-ban

A rettegett/vágyott izgalom és kiszámíthatatlanság egy piros inges spanyol festő, Juan Antonio (Javier Bardem) képében toppan be a lányok életébe, aki félperces ismeretség után ágyba invitálja Vickyt és Cristinát. Cristina azonnal vonzódik Juanhoz, de később a lassabban felengedő Vicky sem marad közömbös a férfi iránt, akiről kiderül, hogy lényegesen több, mint egy sekélyes szoknyapecér. Mivel azonban Vicky gyűrűs menyasszony, Cristina lesz az, aki viszonyt kezd Juannal. Az édes kettes nem sokáig tart, mert hamarosan feltűnik a színen a festő idegileg labilis, szuicid és homicid hajlamokkal megáldott volt felesége, María Elena (Penélope Cruz) is, akit még mindig szoros érzelmi szálak fűznek Juanhoz. Allen a tőle megszokott és elvárt nagyvonalú precizitással navigálja típusokat megtestesítő, de mégsem sablonos figuráit, és úgy aknázza ki a szerelmi sokszögben rejlő összes komikus lehetőséget, hogy közben mélyebb szinten abszolút komolyan beszél a férfi-nő kapcsolatokról.

María Elena végtelekig eltúlzott figurája - persze szándékosan - már kívül esik a hihetőség tartományán, de az érzelmeit szabadon engedni sosem merő, elfojtós Vicky és az itt és moston túlgondolni nem képes, érzelmeit sosem zabolázó Cristina problémái, ha a komédia műfaji követelményeinek megfelelően kiélezettek is, végig életszerűek maradnak. Allen meglepő rálátással feszegeti azt a nők életében a szexuális ébredezés pillanatától jelenlevő dilemmát, amit a megbízható, fájdalmat rendszerint nem okozó jófiúk és a rengeteg szenvedést okozó, de sokkal izgalmasabb rosszfiúk közti választás jelent (ha déja vu-nk van, nem véletlen: a mester már a Match Point-ban is feszegette ezt a témát, csak ott egy férfi kényszerült a két végletet megtestesítő nők közti választásra).

Scarlett Johansson és Javier Bardem a Vicky Cristina Barceloná-ban

A főszereplő négyes összjátéka dinamikus és minden pillanatban szórakoztató, közülük is Bardem emelkedik ki, aki a három teljesen különböző nővel egyformán kiválóan működik a vásznon, és Juan Antonióként egy szuperférfit testesít meg, aki mindegyik nő számára azt nyújtja, amit az igényel - Cristinával csábító, Vickyvel érzékeny, María Elenával atyaian gondoskodó -, figurája mégsem válik hiteltelenné, és persze végig őrületesen szexi marad. Eközben a három fiatal színésznő nyilvánvalóan tobzódik a szerepében, de aki végül learatja a babérokat, az Allen, aki tökéletesen ülő szövegeket ad mindhármuk szájába, mert hetvenen túl is pontosan érti a párkeresés minden nyűgét és izgalmát.