- Sehol nem lőttétek le előre, milyen kapcsolat is alakul a két nő közt, gondolom szándékosan.
- Nem akartuk elárulni, mert nem ott van a történet kulcsa. Ha azt írjuk, hogy ez egy leszbikus szerelmi történet, akkor az lesz a szalagcímeken, ezt el akartuk kerülni.
- Hol van akkor a történet kulcsa?
- A film leginkább az anyaságról szól. Van egy kamaszlány, Maja, aki nem kapott soha anyai szeretetet, de most adnia kellene, mert van egy féléves gyereke. És van egy negyven éves nő, Rózsa, akinek meg úgy alakult az élete, hogy nincsen benne gyerek. Az, hogy ez a két ember megszereti egymást, és valahogy egymásnak tudnak támaszkodni, azt eredményezi, hogy a történet végén Maja átadja az anyaszerepet Rózsának. Első hallásra szörnyű, hogy otthagyja a gyerekét, mégis ez az első érett döntés, amit életében hoz, hiszen a babának jobb helye lesz ott, ahol van egy igazi otthon.
- Mégis honnan jön köztük a testi vonzalom?
- A szerelmi vonal Maja karakteréből bomlik ki, aki érzelmileg teljesen éretlen, testileg viszont szemmel láthatólag nagyon tapasztalt. Gyökértelen, és ez az egyetlen dolog, amire bizton támaszkodhat, amit ért, erről tudja, hogyan működik. Észreveszi az érdeklődést Rózsában, és nem tudja másképp dekódolni. Rózsa se egy igazi leszbikus nő, Maja mégis megpendít benne valamit. Rózsa egy nagyon zárt nő, aki sok év óta most először nyílik meg, ahogyan elindít benne valamit ez a lány meg a babája.
- Hogyan találtad meg ezt a történetet?
- Olvastam egy E. L. Doctorow-novellát, amiben a főszereplő lány figurája hasonlít a mi Majánkhoz. Egy sodródó, kora ellenére sokat megélt, belül mégis ártatlan és szeretnivaló lány karaktere. Ebből kezdtem kibontani.
Horváth Lili | Fotó: Valuska Gábor (Filmhu) |
- Ismét egy coming-of-age történet?
- Mondhatjuk. Ahogy az előbb is említettem, a film végén hozott döntés az első felnőtt tett a lány életében. De azért más, mint az eddigiek. A Vakáció-ban és az Uszodai tolvaj-ban (Horváth Lili korábbi rövidfilmjei - a szerk.) a főszereplők azért gyerek-gyerekek még, a Maja meg félig felnőtt már attól, hogy ilyen fiatalon anya lett.
- Korábban a film kapcsán említetted a Lilja 4-ever-t.
- A mi Majánk egy kétesebb karakter, míg Lilját az első perctől fogva szereted. Majával úgy kezdődik a történet, hogy otthagyja a gyerekét, úgy szökik el az intézetből. Nehezebb vele az azonosulás, így máshonnan indul a néző is.
- Könnyen ment a színészválogatás?
- Maját nagyon nagyon sokáig kerestük. Abszolút főszerep, el kell vinni egy arcnak az egész filmet. És nem elég egy izgalmas arc, mert nagyon nehéz, összetett szerepről van szó. Több vonalon is elindultuk, főiskolásokat, színjátszósokat néztünk, aztán mentünk intézetekbe, és mindenhol néztük a lányokat. Iszonyú mélységeket láttunk az ottani szemekben, ami valószínűleg a gyerekek korához képest méltatlanul sok élettapasztalatból származik. De aztán mégis úgy döntöttem, hogy legyen a főszereplő olyan valaki, aki tisztában van azzal, hogy mit csinál, ne az legyen, hogy használunk valakit, hanem egy igazi együtt-dolgozás. Franciskát Zsótér Sándor látta a színművészetis felvételijén, ő mondta, hogy nézzem meg. Készítettünk vele egy próbafelvételt, és egyből eldőlt, hogy őt választjuk. Péterfy Bori akkor már megvolt - látszott, hogy jól működnek együtt, képen, is, meg hogy tud történni valami e között a két ember között. Aztán jött egy komoly, hosszú munka, mert Franciskának ez az első filmszerepe, ráadásul távolról sem intézetis közegből érkezik.
- Hogyan folyt ez a munka?
- Kerestük, hogyan szólal meg ez a lány, milyen tónusban-modorban, hogyan jár, hogyan tartja magát, ilyesmi. Mutattam Franciskának más filmeket, könyveket. Az már az ő érzékenysége és tehetsége, hogy a helyére tudta tenni ezeket a dolgokat, rájött, miért mutatom ezeket. Nagyon fontos volt a jelmez meg a smink is. Haide Hildegard sminkessel sokat gondolkoztunk azon, hogyan lehet elváltoztatni, közönségesebbé tenni egy arcot úgy, hogy az ne egy maszk legyen. Csak finom változtatásokkal: szemöldökvastagság, hajszínárnyalat, pattanások, ilyesmi. Az, hogy ez a "másik arc" minden reggel felkerült Franciskára, segített, hogy behúzza magába a szerepet.
Napszúrás | Törőcsik Franciska |
- Mik a tervek a filmmel? Házalás, kopogtatás, forgalmazás?
- Szeretnénk, ha a fesztiválok mellett be tudna kerülni a hazai moziforgalmazásba. Nagyfilm előtt lehetne vetíteni esetleg, vagy más kisfilmekkel együtt. Más módszer a kopogtatáson kívül nincsen. Fehér Károly producer már a forgatás előtt tárgyalt egy forgalmazóval, a héten is egyeztettek. A 35 perces hossz sajnos nagyon megnehezíti ezt a dolgot, de reménykedünk.
- Ha ekkora gond a 35 perc, miért nem lett ebből inkább egy rövid egészestés film?
- Mikor megkaptuk a német pénzt, felmerült, hogy hozzá lehetne pályázni egy nagyobb magyar összeget, és lehetne belőle egy nagyjátékfilm. Tettem is erre irányuló kísérleteket, megpróbáltam a forgatókönyvet kibővíteni. Az az igazság, hogy azt tapasztaltam, hogy simán meg lehet csinálni, és sok rendező vagy producer biztos hajlana is erre a duzzasztásra, de mi úgy láttuk, hogy veszítene a történet az erejéből, feszességéből. Így annak ellenére, hogy kicsit nem létező hossz a 35 perc, ezt a bizonyos szempontból nehezebb utat választottuk.
- És a másik megoldás? Rövidebbre vágni, hogy a hossz megfeleljen a klasszikus kisjátékfilm terjedelemnek?
- Nehéz kérdés, hogy mit hagysz ki, mert nagyon kevés kizárólag hangulatfestő dolog van benne. Majdnem mindegyik jelenetnek van konkrét dramaturgiai funkciója, ami továbbviszi a történetet. Mondjuk, lehet, hogy 30 percre meg lehetett volna vágni, de az még mindig messze van a 15-25 perctől, akkor meg minek. Az első vágott egyébként 47 perces volt.
- Ez már a harmadik kisfilmed. Mi újat tanultál a forgatás alatt?
- Rengeteg újat tanultam, ez volt eddig a leghosszabb forgatásom. A Popfilm gyártásában, jóval nagyobb stábbal, mint a korábbi kisfilmjeimben. Először dolgoztam producerekkel, a 10 napos forgatás pedig struktúrájában más, mint egy rövidebb dolog: nem lehet egy nekibuzdulásból megcsinálni. Más előkészítést is kíván. De nagyon jó volt forgatni, azzal együtt, hogy észnél kellett nagyon lenni, mert igazából 12 nap kellett volna ahhoz, hogy egy kicsit nyugodtabban tudjunk dolgozni.
- Az ágyjelenetre hogy készültetek?
- Próbáltuk előtte, úgy, hogy csak hárman voltunk a Borival meg a Franciskával, hogy ne ott mindenki előtt kelljen ennek először megtörténnie. Bori nagyon szépen segített a Franciskának, igazán önzetlenül adva át azt a tudást, aminek ő mint tapasztalt színésznő, sokkal inkább birtokában van, mint akár Franciska, akár én.
Napszúrás | Péterfy Bori és Törőcsik Franciska |
- Milyen érzés hogy megvalósul, amit kitalálsz, milyen érzés rendezőnek lenni?
- Addig jó, amíg játék, de közben állati nagy felelősség is. Ha én hülyeséget mondok, vagy felkészületlenül megyek a forgatásra, akkor nem csak a saját időmet és pénzemet pazarolom. Ez egy nagyon drága műfaj, ami megfeszített koncentrációt és odaadást kíván az egész stábtól - nem szabad ezzel visszaélni.
- Jó készen látni a filmet?
- Jó, persze. De nagyon közel vagyunk még, tegnap készült el a végleges kópia. Az elmúlt hetekben voltak a labormunkálatok, a hangkeverés, minden nap többször láttuk a filmet, teljesen elvesztettem a távolságot.
- Következő filmtervek? Vége az iskolának...
- Az MMKA-tól kaptam forgatókönyv támogatást, úgyhogy a következő hónapokban írni fogom az első nagyjátékfilm tervemet. Az iskolából, úgy érzem, jól jövök ki - a Napszúrás mint diplomafilm, szándékaink szerint már felkészülés volt nagyjátékfilm-irányban. Ráadásul olyan értelemben nincsen vége az iskolának, hogy az osztálytársaimmal, Maly Róbert operatőrrel és Szabó Dániel vágóval nagyon összenőttünk - együtt dolgozunk évek óta, és a jövőben is szeretnénk folytatni. A tanárainktól pedig a jövőben is számíthatunk tanácsra, segítségre.
- Melyik film érdekel legjobban a Szemlén?
- Megpróbálom az összes kisjátékfilm-blokkot végignézni; 1; Utolsó idők; Apaföld.