- Mesélj Nagy Viktor Oszkárról.
- Nagyon jó munka volt vele az Apaföld. Ő is elérte azt a pontot nálam, amit Tarr Béla, Fehér Gyuri, Szász Jani, Szomjas Gyuri vagy Gothár, hogy ha hívna megint, nem olvasnám el a forgatókönyvet, hanem szó nélkül igent mondanék, mert nagyon erős hitele lett számomra. Nagyon emberi hangon beszélt és nagyon jókat lehetett vele vitatkozni munka után.
- Milyen jellegű dolgokon vitáztatok?
- Pontos elképzelése volt mindenről, de velem bejött a képbe egy új, élő ember, aki nem azonos azzal a figurával, amit elképzelt, és hozott valami mást magával. Hajlandó volt változtatni, de ez a folyamat vitákkal, feszültségekkel jár. Persze a végső szó az övé, ez így is van rendjén, az ő filmje.
- Az, hogy valaki elsőfilmes vagy már a nyolcvanadikat csinálja, neked mint színésznek számít valamit?
- Amíg a kíváncsiság borzol és a rendező el tudja érni, hogy izgasson a dolog, addig engem nem érdekel, hogy első- vagy századik filmes.
- Előfordul, hogy egyszerűen a nagyobb tapasztalatod miatt te már előre tudod valamiről, amit egy kezdő rendező szeretne, hogy nem fog működni?
- Olyankor mindig megrémülök, és az jut eszembe, amit Fehér Gyuri mondott: "Ha meglátom magamat a vásznon, azonnal kivágom." Sokáig nem értettem ezt, de most már értem, hogy mire mondta. Ha ilyen eszembe jut, akkor valami baj van velem. Mert a ripacs hajlandó egy könnyebb, rutinos megoldás felé menni. Ha ehhez még el is kezd ragaszkodni, akkor kész, annyi a filmnek.
Derzsi János | Nézz még több fotót a színészről! |
- Vannak olyan feladatok, amiket még nagyon szeretnél megcsinálni?
- Rengeteg minden van még a világban, amit nagyon szeretnék csinálni, de nincsenek konkrét szerepvágyaim. Mindent szeretnék, vágy és kíváncsiság van bennem. Vagy tiszta, teljes energiával létezel, vagy nem létezel, nem vagy jelen. Soha nem akartam megúszni semmit és most sem akarok.
- De néha eleged lesz, nem?
- Amikor televan a tököm, akkor mindent abbahagyok, kivonulok a világból, lehúzom a redőnyöket, lefekszem és mély depresszióba zuhanok. Aztán egyszer csak rámcsörrennek vagy rámdörömbölnek, akkor nagy nehezen erőt veszek magamon, és azt mondom, hogy jó, akkor nézzünk körül megint a világban. És egyszer csak megint elkezd történni magától a dolog. Mint a népmesében, amikor a legény csak ballagott, és egyszer csak megint egy kerekerdő széléhez ért. Az emberben iszonyú nagy energiák szunnyadnak, mindig rácsodálkozom, hogy mennyi minden van, amiről nem is tudott az ember. És még amiről tud, annak is csak egy kis részét használja.
- A többletenergiákról jut eszembe: egyszer tanúja voltam, amikor egy társaságban nagyon éleslátó kritikai megjegyzést tettél valakire. Aki ennyire jó emberismerő, nem akar rendezni?
- Rendeztem én már életemben, William Saroyantól a Halló, ki az?-t, meg Móricz Zsigmondtól a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t. Nem is múlt el ez a vágyam, de ami izgat nagyon, arról tudom, hogy várhat. Sam Shepard Az elásott gyermek-ét szeretném majd megcsinálni. Egy széteső családról szól, tipikusan amerikai darab, de számomra ugyanúgy szólhat az alföldi vagy a nyírségi létről. De alapvetően én nem rendező, hanem ripacs vagyok, a szó nemes értelmében.
- Az említett vágy és kíváncsiság mióta munkál benned?
- Óvodáskorom óta. A bajok ott kezdődtek, hogy kirúgtak az óvodából. Csupán azért, mert szerelmes voltam és megszöktettem Bíró Katit. A nagyapám csőszkunyhójába vittem, de olyan vihar jött, hogy ott ültünk és sírtunk mindketten. Ottmaradtunk két napig, a fél falu keresett bennünket. Kisütött a nap, elmúlt a vihar, visszavittem. Ő maradhatott az óvodában, engem viszont kirúgtak. Ennyit a férfiak és nők közti különbségről. Ettől a perctől kezdve az intézmény meg én nem voltunk jóban. Az általános iskolát öt vagy hat helyen végeztem, kirúgtak az ország összes középiskolájából, magánúton érettségiztem. Huszonegy éves koromban feljöttem Pestre, amikor felvettek a főiskolára.
Derzsi János | Nézz még több fotót a színészről! |
- Ha jól tudom, a főiskoláról is elküldtek. Miért?
- Felvittem két lányt a zsínórpadlásra. Bizonyos értelemben szerencsém volt azzal, hogy Kerényi Imre kirúgott, mert így ismerhettem meg Major Tamást, aki visszavett és Székely Gábort. Abban az egy évben pedig, amíg nem jártam a főiskolára, kaszkadőr voltam. Szerepeltem Jancsó Magyar rapszódiá-jában és az Allegro Barbaró-ban, és onnan választott ki Szomjas Gyuri a Rosszemberek-be, ami az első filmem volt. Utána jött Bódy Gabi (Derzsi a Psyché-ben és Kutya éji dalá-ban is játszott - a szerk.), aki nekem nagyon sokat jelentett. Nagy barátság volt, rengeteg mindent tanultam tőle.
- Mit tanultál tőle?
- Hogy a jelenlét és a saját személyiség erejében bízzál. Ez nagyon fontos volt. Sok bizonytalanságot kiirtott belőlem. De emberileg Fehér Gyurinak köszönhetem talán a legtöbbet. A legjobb barátom volt. Nagyon jókat beszélgettünk, és ez nagyon fontos volt az én ábrányi parasztlelkemnek. Ő segített megszokni Budapestet. Most is itt van a lelkemben, és ha kell, tudunk beszélgetni. Ritka nagy formátumú ember volt.
Derzsi előtt két félig teli söröspohár áll az asztalon, amikor rákérdezek, kiderül, hogy korábban az első felesége (összesen három volt eddig) járt itt, ő hagyta maga után a félig kiivott poharat. Koccintás közben nem mondja, hanem énekli, hogy "egészségünkre!".
- Pintér Béla Gyévuská-jában Tóth Jocó játszotta a feleségemet, aki kijött hozzám a frontra. Ittunk, és Darvas Bence írta ezt a dallamot az "egészségünkre" szóra. Ezt éneklem azóta, sőt, belekerült három darabba is.
----
A cikkben szereplő fotókat köszönjük Hektornak.